2016. augusztus 20., szombat

Ian McEwan: A Gyermektörvény

"És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog;
De bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok."

/Egy régi dal visszhangja/

A Londoni,ötvenkilenc éves bírónő, Fiona Maye -aki főleg családjogra specializálódott - a sok kusza gyermekelhelyezés és válóper mellett néha erőt próbáló ügyeket kap. Eseteket amik a döntései után is hónapokig elkísérik. A középkorú, gyermektelen nő annyira belemerül munkája lelki terheibe, hogy észre sem veszi, hogy férje mennyire elhidegült tőle.
Egy nap aztán Jack előáll a nyitott házasság gondolatával, biztosítva feleségét arról, hogy a szeretet nem múlt el, csupán betöltve a hatvanat mámorra, izgalomra és nem utolsó sorban szexre vágyik, talán utoljára az életben.
Fiona árulásnak, piti élvhajhászásnak tartja férje ultimátumát, aki a pillanatnyi örömért talán már el is árulta, megcsúfolta évek óta tartó szövetségüket.

Magánéleti problémái mellé, még aznap éjjeli ügyelete alatt egy sürgős ügyet kell megoldania.
Egy Jehova Tanúi vallást gyakorló család egyetlen, tizenhét éves fia leukémiában szenved. A gyors lefolyású betegség nem tűr halogatást, ám a szülők, és a fiatal tini is elzárkózik a vérátömlesztéstől,-hitükre hivatkozva- ez utóbbi a fiú életét mentheti meg, ellenkező esetben biztos halál vár rá, kínok között.
A meghallgatások után, ahol a szülők kiállnak a hitük iránymutatása mellett, Fiona úgy dönt, a bírói gyakorlatban ritkán alkalmazott lépésként, hogy meglátogatja a kórházban fekvő fiút. Adam szájából akarja hallani,hogy tisztában van vele, hogy amit a vallása kíván nem kevesebb mint öngyilkosság.
A röpke együtt töltött idő alatt mindkét fél nagy hatást gyakorol a másikra. Fiona még nem is sejti mennyire kilép a törvény adta keretek közül, feltéve a kérdést, meddig vagyunk felelősek egy ember sorsáért? Lehet-e többféle jó döntés, vagy csak egyetlen jó döntés létezik?

A tömör, kétszáz oldalnál alig valamivel több oldalas művet villámgyorsan el lehet olvasni. Nincsenek benne hihetetlen csavarok csak emberek, érzések, döntések. Sorsok, amiknek látszólag semmi közük egymáshoz, mégis dominókét hatnak a szereplők életére.
Zseniális kis könyv, napokkal az elolvasása után is lebegett rajtam a hangulata.


Értékelés:
4,9 törvényes cseresznye az  5-ből!!!

2 megjegyzés:

  1. :-) Ian McEwan azok az írók közé tartozik nálam, akikben még eddig nem csalódtam. Várólistás lett!

    VálaszTörlés
  2. Én pedig újra rá csodálkoztam, ugyanis a Vágy és vezeklés nekem kicsit csalódás volt... most meg hű meg há van :D

    VálaszTörlés