Hadas Krisztina: Egy tökéletlen anya naplója

 
Hadas Kriszta nekem sem ellenszenves, sem  kifejezetten szimpatikus sem volt. Csak annyira ismertem amennyit a tévéműsorokból láttam belőle.
Mikor megláttam a könyvét gondoltam megnézem magamnak, milyen egy ismert, tévés anyuka, aki kivételesen nem szakácskönyvet írt, hanem nyíltan, őszintén mesél arról, hogy milyen az Ő élete, vagyis az életük.

Engem idegesítenek azok az ismert nők akik úgy adják el(ő) magukat, hogy tökéletesek. A gyerekük élete első napjától végig aludja az éjszakát, saját kézzel készíti minden áldott nap, napi ötször a bébi bio ételét, fáradtságot nem ismerve turmixol, aprít, párol. Persze közben a frizurája tökéletes, az alakja kifogástalan. Miután a munkahelyén is helytállt, rohan haza, hogy kosztümben megfőzze a vacsorát, és mire a jóképű, sikeres férfi hazaér, már a gyertyák is az asztalon vannak. Blöeeeee.(Tudom, irigy vagyok.)

Nos Hadas Kriszta ezzel szemben vállalja, hogy nem tökéletes, sem Ő sem az élete. Nemcsak a hétköznapi nyűgökről ejt szót, hanem  életének azokat a pillanatait is elmeséli, amikre még emlékeznie is fájdalmas.

Könnyű vele azonosulni, mert életútja több tucat másik emberben is azt az érzést kelti, hogy velem is ez történt, én is jártam ebben a cipőben.
Válás, újrakezdés, társkeresés, szülés, gyerekek, egy pici fiú és egy kamaszlány.
Igazi kaotikus egyveleg egy családról, egy anyáról akivel könnyű együtt érezni.
Na és persze nem tagadom, bennem él egy adag egészséges kíváncsiság, hogy mások hogyan élnek? Milyen szokások mentén élik a mindennapjaikat? Másokhoz képest mennyire vagyok normális vagy éppen nem normális? Más hogyan oldja meg a napi problémákat, és még sorolhatnám.

A kötet nem nélkülözi a humort sem, sőt aranyos, vicces karikatúra szerű rajzok is szerepelnek a fejezet végén,ez nagyon feldobja a könyvet.

Nekem picit hiányzott a sorrend a történetekből, nem időrendben vannak megírva a fejezetek.


Értékelés:
4 szuper anyu cseresznyéje az 5-ből!!!

A könyvek sosem alszanak

Úgy tűnik csak néhányan alszunk, a könyvek a kiadók, és a nyomdák kivételek ilyen szempontból. Azt gondoltam, hogy a Könyvfesztivál után és a Könyvhét előtt csendes, pihenős időszak következik, hát nagyot tévedtem.
Sajnos vagy sem, valahonnan folyamatosan ömlenek a könyvek :D
Én pedig folyamatosan vitatkozom a másik énemmel, hogy akkor mi legyen?? Csak könyv? Vagy esetleg ruha, cipő is szóba jöhet?

Íme az AKAROM -lista:

 A nap túloldalán:


Az orosz szerető és A vörös sál szerzőjének új regénye valós történelmi személyekkel, és megtörtént eseményekkel átszőtt, idilli környezetben játszódó izgalmas történet.
A Bahama-szigetek maga az édenkert a gyönyörű kék egével, homokos tengerpartjaival és a ragyogó napsütéssel. 1943-ban azonban háború dúl, és még az éden sem elég biztonságos.
A 22 éves Dodie azt hitte, maga mögött hagyta a zavaros időket. Mikor azonban egyik este sebesült férfira talál a sikátorban, és elhatározza, hogy segít neki, az élete újra a feje tetejére áll.
Nassau másik végében Ella Stanford, a vagyonos diplomata felesége jótékonysági munkába temetkezik, igyekszik könnyíteni a város szegényeinek sorsán, és szórakozási lehetőségeket teremt a szövetséges katonák számára.
Mikor azonban a világ egyik leggazdagabb emberét holtan találják, ez a két nagyon különböző nő, a félénk, introvertált Dodie és a magabiztos, társaságkedvelő Ella útja összefonódik. Mindkettejük élete darabokra hullik, és senkire nem számíthatnak, csak egymásra.

I.P.C. Kiadó


A parfüm titka:

Egy levél és egy váratlan örökség – az illatok rejtélyes világa Párizsban. Gyönyörűen megírt, különleges regény vágyakról, titkokról, emlékekről, szenvedélyről.
Egy francia ügyvédi iroda levélben értesíti a Londonban élő Grace Munroe-t, hogy a módos parfümmúzsa, Madame Eva d'Orsey ráhagyta a vagyonát. Csak egy probléma van: Grace sosem ismerte az örökhagyót. Innentől kezdetét veszi a kalandos és fordulatos utazás, amely során Grace felfedezi, ki lehetett a jótevője, aki megbabonázta a párizsi és a New York-i felső tízezer életét az 1920-as évektől kezdve. Ki volt valójában Eva d'Orsey, aki mindent önmagától ért el, csakis a saját tehetségéből, és végül milyen árat fizetett a sikerért? Mire kiderül az igazság, Grace Munroe élete örökre megváltozik. Nemcsak arra jön rá, miért éppen ő örökölte a vagyont, hanem tanulva Eva d'Orsey sorsából, döntenie kell: azt az életet éli-e tovább, amelyet mások elvárnak tőle, vagy azt, amelyet a szíve diktál..

Kulinária kiadó


 A Fattyú :
 
Rachel Crofton, a magányos fiatal nevelőnő elfogadja Richard Weekes, a jóképű borkereskedő házassági ajánlatát, és beköltözik a férfi nagyvárosi házába, Bathba. Rachel leghőbb vágya, hogy miután elvesztette szüleit, öccsét és a tragikus körülmények között vízbe fúlt ikerhúgát, végre meglelje a családi boldogságot. Lassanként ráébred, hogy Richard számára fontosabbak a kocsmában és a játékasztalnál kötött ismeretségek, és a feleségétől mindenekelőtt azt várja, hogy társasági kapcsolataik ápolásával segítse üzleti előmenetelét. Így Rachel a férje legfőbb támogatója, az előkelő Mrs. Alleyn ajánlatát elfogadva társalkodónőként látogatja az asszony fiát, a háborús emlékeitől és szerelme, Alice elvesztésétől búskomorságba esett Jonathan Alleynt. A ház egyik cselédje, Starling, akit Alice annak idején fogadott húgaként nevelt fel, hosszú évek óta konokul igyekszik bebizonyítani, hogy a nővére gyilkosság áldozata lett, és hogy azt is tudja, ki oltotta ki az életét szerelemféltésből. Az Alice-re kísértetiesen hasonlító Rachel megjelenésével a ház minden lakójában újra felkavarodnak a nehéz, elfeledni kívánt emlékek, és lassanként szörnyű titkokra derül fény.
Katherine Webb (Az elfelejtett dal, Homály, Örökség) legújabb regényében két nő szövetséget köt, hogy fényt derítsen egy már-már elfeledett ügyre. Elszántságuk nyomán lehull a lepel a múlt sötét árnyairól, hogy új élet kezdődhessen a szenvedők számára…

General Press. 



Csak egy nap :

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.
Ciceró kiadó.
 

Sorsfordítók:

Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk
Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Athenaeum kiadó. 


A Sátán lányai :

Húsz évvel ezelőtt egy forró nyári reggelen három kislány végzetes játékba kezdett. A nap végére csak ketten voltak életben közülük. A két gyilkos. Kirsty Lindsay sikeres oknyomozó-újságíróként egy sorozatgyilkos nyomába ered, és a nyomok különös módon saját hétpecsétes titokként őrzött múltjába vezetnek. Kirsty és Amber, az egykori két kislány immár családosan, új identitással, távol mindattól, amit egykor együtt átéltek új életet kezdtek, ám amikor találkoznak, a múlt sötét árnya ismét föléjük tornyosul. El lehet hallgattatni az egyre hangosabban üvöltő belső hangot? Meddig lehet tagadni a szörnyű bűnt? És ki a felelős a tragédiáért egyáltalán? Sötét és veszélyes utazásra hív, letehetetlen.

Athenaeum kiadó.

 

Jacquelyn Mitchard: Az Óceán mélye

 
Ismét egy régebbi (1999) Magyar Könyvklub kiadós könyv. Ebben sem kellett csalódnom.

Jodi Picoult jutott eszembe a szerzőről. Imádom Picoult stílusát , mégis ezúttal Mitchard jobban megfogott olvasás közben. Nem olyan széles gesztusokkal ír, sokkal inkább az érzelmeinkre hat.

Ilyen is ritkán történik, de minden szereplőt megkedveltem. 

1985. június 3-án a hároméves Ben eltűnik egy szálloda halljából, két testvére és anyja, Beth Cappadora mellől. Az a pár jel ami Ben után marad, arra utal, hogy elrabolták. Vincent hét, Ben épphogy három éves, Kerry még csecsemő.

Beth összeomlik, egy ideig az ominózus szállodában maradnak, de aztán értelmét vesztve az ottani várakozás haza mennek. 
A férj összetartó Olasz családja egy emberként áll Pat és Beth mellett. Még Beth altatóktól eltompulva napokig alszik, addig a nagyszülők, nagybácsik, keresztanyák nevelik Vincentet és Kerryt. Pat pedig tovább dolgozik a családi étteremben.

A végeláthatatlan reménykedés, harc, lemondás, beletörődés története ez a könyv.
Túl lehet-e lépni bármikor egy ilyen traumán? Mikortól lehet azt mondani, hogy el kell engedni a reményt? Egy, esetleg öt év múlva?
Hogyan hullik szét egy család, majd találnak egymásban újra vigaszt, hogyan lesz egy nyomozóból családtag, hogyan maradjunk józanok, és ne őrüljünk bele a tudatba, hogy még két gyerekünk velünk élhet,a harmadikról semmit sem tudunk.
Mit tehet ilyen helyzetben az ember? Hogyan lépjen túl? Hogyan hitesse el egy szülő a  gyerekeivel, hogy őket ugyanúgy szereti mint az eltűnt testvérüket.

Egy idő után Vincent is bekapcsolódik a történetbe, az Ő szemén keresztül is megismerkedhetünk a család helyzetével, és azzal miként gondol Vincent a saját szerepére testvére eltűnésében.

A szerző remekül mozgatta a szálakat, annak ellenére nem tudtam letenni a könyvet, hogy a szerző másik könyvében az Arc nélküli lány-ban tulajdonképpen el lett mesélve Ben története. Mégis, hogy tudtam a végszót, még így is szív dobogva olvastam a Cappadora család kálváriáját.


Értékelés:
5 elveszett cseresznye az 5-ből!!!

Anne Rivers Siddons: Hattyúk szigete

 
A Magyar Könyvklub kiadó számomra kész nosztalgia utazás. Kamaszként alig vártam, hogy a postás hozza az újabb katalógust, válogathassak, rendeljek, majd örömködjek és olvassak. 
Persze nagyon tudom értékelni a mai kor vívmányait, de annak kétségtelenül volt egy hangulata, ahogy akkoriban működött a könyv rendelés.

Sajnos a Magyar Könyvklub a múlt homályába veszett (ha jól tudom) de azért néha még felbukkan pár könyvük, amiket érdemes elolvasni. 

Számomra igazi csemege volt ez a könyv. A címe szerintem jó, de a borító nem igazán fogja meg az olvasót, szintén egy olyan könyv amit nem olvastam volna, ha nem ajánlja olyan emberke akinek adok a véleményére.

Adva van egy átlagos Atlantai család, ahol az apa dolgozik, az anya pedig vezeti a családot a mindennapok tengerén, közben jótékonykodik, és a férje vállalatánál minden családdal jóban van. Piknik, bulik, hajókázás…az egész cég egy nagy család ( Coca-Cola) Aztán robban a bomba, a férj a cég új üdvöskéjével kavar.
Molly élete darabokra hullik..pletykák, jó tanácsok, sutyorgások a háta mögött. Fia Washingtonig menekül, lánya Memphisi otthonából szidja az anyát, amiért hagyta, hogy az apuka lelépjen.

Mollyt barátnője viszi el a kis szigetre, Martha's Vineyardra hogy egyedül tudja átgondolni mihez kezd az életével.
A szigeten viszont nem a magány várja, hanem két habókos öreg, hisztis hattyúk, és egy rákos férfi aki még a családjával sem áll szóba…
És, hogy Molly ne unatkozzon karácsonyra megérkezik depressziós apja, aki képtelen elengedni halott feleségét.

Nem is gondoltam, hogy a szigeten töltött idő milyen jelentőséggel bír a könyvben. Az ott élők, főleg Molly gondjaira bízott idős nők, és férfi élete összefonódik Molly életével.


Molly birkózik a jelennel, és próbálja feldolgozni a múltat. 

Milyen érzés lehet eltemetni egy házasságot, asszisztálni férjünk új szeretőjéhez, hallgatni a látszólag együtt érző szólamokat, holott tudjuk titkon minden ismerős arra gondol, milyen jó, hogy nem velünk történt. Milyen érzés végig nézni, ahogy egy fiatalabb, szebb nő beköltözik abba a házba, ahol tíz-húsz évig mi laktunk, a mi családunk menedéke volt, ahol mi ültettük a virágot, mi választottuk a tapétát. És milyen érzés, hogy szeretett férfi már nem ránk néz szerelmesen...
Milyen érzés egy olyan anya lányának lenni, aki mindig csak lehúz, de sosem dicsér. Aki szerint az átlagostól is csúnyábbak, tehetségtelenebbek vagyunk, aki szerint mindent rosszul csinálunk.

Nagyon jól megírt regény egy nőről, aki mindenkinek szeretne megfelelni, akinek egyik pillanatban még mindene megvolt, a következő percben már egy elhagyott sziget kicsiny házában sírja álomba magát.
Mondhatnánk átlagos mindennapi történet, mégis a szerző valami hihetetlen sokat ki tudott belőle hozni, remek stílusa van, és nagyon együtt tudtam érezni a főszereplővel.

Annyira megszerettem a szerzőt, hogy gyorsan utána néztem, hogy magyarul van-e még több több könyve, sajnos csak egyet találtam, Nora címmel, ami antikváriumokban még kapható.

Sajnálom ezt a szerzőt, illetve inkább magunkat az olvasókat, hogy mostanában egyik kiadó sem érdeklődik a könyvei iránt. 1999-ben adták ki a szerző ezen könyvét, hát nem most volt. 

Értékelés:
5 szigeti cseresznye az 5-ből!!!

Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet

 
Kétségtelen, hogy ez is akárcsak az első rész nagyon izgalmas volt, de azt hiszem kicsit túlzásokba esett a szerző. Olyasmi érzésem volt, hogy a szerző még izgalmasabbra, brutálisabbra szerette volna venni  a figurát, mint az első részben. Így minden percben azt vártam, mikor ugrik ki valaki egy ajtó mögül, vagy támadnak Emmára, ha sötétedés után indul haza.
Oké, hogy Emma eddig nem volt túl szerencsés a körülötte élőkkel, de könyörgöm ne essen már hasra percenként egy-egy újabb őrült elmébe. 
Az első rész nagyon hatásosan lett befejezve, nekem kicsit hiányzott, hogy nem nagyon lett részletezve, hogy mi is történt azután, hogy becsuktam az első könyvet, és kinyitottam a másodikat.
Persze vannak benne utalások, és majdnem a könyv végén pár szóban azért meg lesz említve az első rész végén történtek, de nekem ez kevés volt.

Emma túl egy brutális eseményen próbál testileg és lelkileg is kilábalni a sokkból. Jelenleg barátnője családjánál él, és az érettségire készülnek. Evan és Sara még mindig biztos támasza a lánynak, és persze Sara szülei is.
Ezért is volt furcsa, hogy Emma gyors döntés után anyjához költözik- természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindenki családban szeretne élni, tartozni szeretne valakihez, ha pedig valaki vér szerinti hozzátartozó akkor még inkább. Ennek ellenére nekem ez fura döntés volt…tekintve, hogy milyen (semmilyen) kapcsolatuk volt évekig.Anyja alkoholista mivolta pedig végképp érthetetlenné tette Emma döntését.
Annyit elárulok, hogy Emma újabb vesszőfutása szorosan az anyjához kötődik.

A többi része a sztorinak jó volt, de azt hiszem lehetett volna ezt pörgősebbre írni, voltak szálak amiket nagyon elhúzott a szerző. Van olyan amin túl sokat pörögnek a szereplők. Sokszor éreztem, hogy egy helyben toporog a sztori, olyan dolgokkal, mint például, hogy Emma és Evan találkozója mindig meghiúsul valami miatt. Egyszer-kétszer az ilyen momentumok izgalmassá teszik a történetet, de sokadszorra olvasva unalmassá válik.
Számomra Emma az első részben sokkal szimpatikusabb volt, valahogy most mindig rossz döntéseket hozott, és szegény Evan igencsak hanyagolva volt. Gondolok itt arra, hogy szerintem ha valaki ilyen traumán esik át, és van egy szerelme aki mellette áll, segíti stb. akkor az illető elől nem tudnék többet eltitkolni semmit, sőt ő lenne az első akinek elmondanám, ha újból gondjaim lennének...többek között erről is szól egy kapcsolat.

Új szereplő is felbukkan, Jonathan személyében, akit Emma anyja fűz be a sztoriba.
Az elejétől éreztem, hogy nem frankó ez a Jonathan csávó:S Ez is elég kiszámítható adaléka volt a könyvnek.

Persze a könyv vége megint úgy lett megírva, hogy várjuk a folytatást. Mondjuk nekem az első rész vége jobban ütött.

Nem tudom mikor jelenik meg a harmadik rész, de most már tudni szeretném, hogy Emma mikor nyugodhat meg.

A szerző nagyon beleragadt egy-két kifejezésbe, ilyen volt például: Elakadt a lélegzetem, mosolyra ívelt a szája, felhördült- ezeket már nagyon untam:S


Értékelés:
4 újabb csapdába esett cseresznye az 5-ből!!!

Könyvfesztivál otthon

Nem nagyon keseredtem el amiért ki kell hagynom az idei Könyvfesztivált. Bár elég sok lesz az új megjelenés, a kiadók próbálták tartalékolni az újdonságaikat, és pont április 24-től bemutatni az új könyveiket, minél többet kihozva az eseményből.



A Könyvmolyképző kiadó a Könyvfesztiválra ígér több megjelenést is, nos remélem, hogy valóban elérhetőek lesznek, mert a nagyobb webáruházakban a megjelenések dátuma a hónap utolsó napjai... ezekre bevallom elég türelmetlenül várok.
Ha már a Könyvmolyképzőt említettem, akkor velük kezdem a sort, mik után is vágyakozom:


Vakáció Mr.Darcyval

Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.

Tetszik az egész úgy ahogy van, a borító szerintem nagyon jópofa lett.

Sanoma kiadó pedig szerencsére nem hagyta abba Isabel Wolff könyveinek kiadását, íme az újabb gyöngyszem a szerzőtől, amit már egy-két webáruházban lehet is kapni!!!

   Séta az időben


Izgalmasan elegyíti a múltat és a jelent. A létezőt és a visszahozhatatlant. Vonzza az olvasót, szellemeket idéz, hiszen az írónak ez a dolga. Hát még, ha bértollnok vagy szellemíró, mint Jenni Clark, aki talán éppen azért írja meg mások emlékiratait, mert a saját emlékei túl fájdalmasak hozzá. Mert kisgyerekként átélt egy olyan traumát, melynek feldolgozásában egy idős holland asszony gyerekkorának megidézése segíti.
Az asszony, akit Klarának hívnak, Jáva szigetén éli át a második világháborút, az édesanyjával és az öccsével a japánok fogságába kerül, egy civileket gyűjtő koncentrációs táborba, amely semmivel nem jobb más koncentrációs táboroknál. Paradicsomi állapotokból, egy gyönyörű jávai kert idillikus békéjéből csöppen oda. Túléli, és addig nem nyugszik, míg egészen más égtájon meg nem teremti újra a „paradicsomkertet”. Amit kívül vagy belül mindannyian keresünk, míg rá nem jövünk, hogy csak magunk építhetjük fel, valódi fájdalomból és örömből.


A Maxim kiadó egyik sorozata, nekem az Elakadó lélegzet nagyon bejött, várom a folytatást!!!

 Visszafojtott lélegzet

 
  Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?


Gillian Flynn úgy tudja borzolni az idegeket, hogy még én sem tudok neki ellenállni, pedig nem nagyon szeretem az ijesztgetős könyveket. A Holtodiglan után itt az újabb izgalmas thriller.
A megjelenés elvileg még ebben a hónapban várható.


  Sötét helyek


Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül. 

 Rosoff előző könyve- Majd újra lesz nyár- nekem igazi csemege volt, és már kapható is az újdonság tőle.

 Sorsbújócska


 Hogyhogy ez még sosem jutott eszébe? Belezuhanhat egy szerelőaknába, összeeshet szívrohamban. Autóbalesetben eltörhet a gerince. Elkaphatja a madárinfluenzát. Rádőlhet egy fa. Jöhet üstökös. Gyilkos méh. Ellenséges hadsereg. Árvíz. Sorozatgyilkos. Eltemetett nukleáris hulladék. Etnikai tisztogatás. Idegen lények inváziója.”
És ez csak néhány módja annak, hogyan sújthat le ránk a Sors. Rémes. Hogyan tudjuk kicselezni? Mondjuk úgy, hogy egyszerre mindig minden eshetőségre gondolunk, és akkor nem marad fogása rajtunk, és békén hagy? Ki tudja… de a biztonság kedvéért csak meg kell próbálni! Valahogy így okoskodik Justin, akit korábban Davidnek hívtak, miután a fejébe veszi, hogy a Sors a fejébe vette, hogy végez vele. Első körben nevet és stílust változtat, aztán örökbe fogad egy képzeletbeli kutyát, akivel aztán nekivág, hogy elmeneküljön Sorsa elől…


A Könyvmolyképző kiadótól még ezekre is szemet vetettem:

Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve

 
Ahern nálam elég felemásan teljesít, de reménykedtem, hogy ez a könyve azok között lesz, amikre azt tudom mondani, hogy tetszett. Tulajdonképpen mondhatom is, bár ez a mentsünk meg valakit stílus más könyveire is jellemző. 
Olvasmányos volt, egy hosszabb hétvégére ideális olvasnivaló. A fülszöveg kissé titokzatos és zavaros is egyszerre.
Christine már nem találja a házasságában a boldogságot, ezért máshol kezdi keresni, befoltozván a szerelmi életében keletkezett hiányt. 

"Aki azon kapja magát, hogy irigyli  mások kútba esett házasságát, tudhatja, hogy az övé még nagyobb bajban van."

A keresgélés közben pedig nem megnyugvásra hanem megmentésre várókra bukkan. Először Simon személyében, majd Adam is színre lép. 
Christine az élet minden területén talál segítségre szorulókat, ilyen Oscar is, akinek ugyan munkát kellene találnia, de mivel a férfi tömegközlekedés okozta fóbiával küzd, az első lépés az, hogy ezt a fóbiát győzzék le.
A sok segélykérő kéz mellett, ott van Barry a férj, aki képes napi huszonöt üzenetben szembesíteni a lányt azzal, hogy Barry szerint egy ribanc, ott  az apuka a két lánytestvérrel, akik Christine kivételével mind egy cégben dolgoznak. Erre még jön a magányos barátnő, akinek eseménytelen élete egy csapásra felbolydul egy levél miatt.

Szereplőink közül Adam van a legrosszabb helyzetben. Christine épp egy hídról lógva találja meg. Hamarosan kiderül, hogy a sikeres és jóképű férfit élete minden területén kudarc érte.
Alkut kötnek. A lánynak két hete van arra, hogy meggyőzze a férfit, hogy érdemes élnie. Ha ez nem sikerül Adam nyugodt szívvel lehet öngyilkos a harmincötödik születésnapján.

Ahogy halad a történet, Christine életéről is egyre többet tudunk meg, többek között azt is, honnan ez a görcsös segíteni akarás másokon. Persze a lány nem profi lélekgyógyász, ismereteinek nagy részét önsegítő könyvekből szerzi, amiből kész kollekció áll rendelkezésére. 

Persze nem megy minden simán, inkább döcögősen halad a terv, mintsem simán, és persze az önzetlen segíteni akarás közben sem szabad elfeledkeznünk a szívről, aminek parancsolni nem lehet.

Az elejétől kezdve tetszett a könyv. Egyetlen gondom az volt, hogy a vége felé már percenként történt valami katasztrófa, amit csak Christine tudott megoldani.

Ahern maradt a laza stílusnál, bár a téma nem nevetésre ingerlő, mégis úgy tudta bemutatni egy-egy ember rosszabb életszakaszát, hogy nem húzott le, hanem arra sarkallt, hogy olvasás közben is másképp lássuk a rossz helyzeteket. Reménykedjünk, és mindig a jót várjuk.

Az Athenaeum kiadó új köntösben jelenteti meg a szerző könyveit. Nekem kifejezetten tetszenek ezek a borítók.


Értékelés:
4,5 önsegítő cseresznye