A párkeresés témája örök kedvence akár könyvről akár fimről legyen szó. Nem nagyon lehet vele mellélőni, akár szakirodalomról akár szórakoztató műfajról beszélünk.
Ha az illető pedig kicsit más mint az átlagember akkor még inkább felkelti az olvasók kíváncsiságát.
A nem hétköznapi Don Tillman egy Asperger- szindrómás genetikus professzor. Anélkül, hogy az Asperger- szindróma orvosi mivoltának utána néztem volna, gondoltam nem szeretnék tudományoskodni, pusztán az érzelmeire hagyatkozva olvastam, Don feleség keresésének történetét.
Don tisztában van vele, ahogy Ő fogalmaz-" Harminckilenc éves vagyok,magas, edzett és intelligens, viszonylag jó munkahelyi pozícióval és az átlagnál magasabb, docensi jövedelemmel.Ezekből logikusan következik, hogy a nők széles skáláját kellene vonzanom."
Valamiért mégsem vonzza. Talán a túl nagy elvárások. Talán a furcsa viselkedése miatt. Don úgy érzi kerek az élete. Imádja a munkáját, a otthonát, élete kiszámítható történések egymásutánja. Mindig ugyan azok a megnyugtató cselekedetek, napi rutin szerint éli az életét, percre pontosan beosztva saját idejét, legyen szó előadásról vagy főzésről.
Hétről hétre ugyan abban az időpontban megy piacra, és minden héten, minden nap ugyanazt az ételt eszi. A nem várt akadályok, változások bizonytalansággal töltik el. Jelszava lehetne akár a - Csak semmi spontaneitás!
Don úgy érzi igazán kerek lehetne kocka élete, ha találna egy feleséget.Ez igazán nagy feladat. Éppen ezért kérdőívet készít amin éppúgy szerepelnek többválasztós kérdések, Likert- skálák, keresztvalidálás (jelentsen bármit is) látszat- és pótkérdések.
Főhősünk úgy érzi ezzel a módszerrel jelentős időt és energiát spórol magának a feleségkeresés útvesztőiben.
Barátai azonban keresztülhúzzák a percíz Dont, mikor egy vakrandi keretében megismertetik Rosie-val.
Az első pár oldal nagyon szórakoztató volt. Don megnyilvánulásai és fura szokásai szórakoztattak, jókat kacarásztam az elméletein.
Aztán egy bizonyos idő után már idegesített ez az ember. Úgy éreztem, szindróma ide vagy oda, hogy neki csak elvárásai vannak, mindent meg tud magyarázni, mindenki fejre esett csak ő nem.
Egy idő után minden csodabogár lehet fárasztó. Ez történt velem és Donnal is. Elfáradtam.
Én egy átlagos érzelmű és intelligenciájú ember vagyok (lehet ezt mások nem így gondolják) és bevallom kevés a türelmem a kukacoskodó emberekhez.
Don sokkal okosabb nálam, de ez nekem nem elég, a sok idegesítő jellemvonása cseppet sem ellensúlyozza azt, hogy akár fel is nézhetnék rá.
Aki kíváncsi Don és Rosie ésszerű szerelmére az csatlakozzon azokhoz az emberekhez, akik velem együtt már több mint 40 országban teszik ugyanezt.
Értékelés:
3 fura cseresznye az 5-ből!!!
A történet nagyon jól indult, a könyv jó a feléig fenntartotta az érdeklődésem.
Az előtte és utána időrendben íródott szerelmi sztori egy kamasz szerelem és azt az követő évek és következmények krónikája.
Reene és Sawyer gyerekkoruk óta ismerték egymást. Szüleik közös étterme, és barátsága mindig jelen volt a két gyerek életében. Reena és barátnője Allie vágyának tárgya pedig mindig is Sawyer volt.
Nekem a két fiatal egymásra találása kusza és nagyon halvány volt. A történetek fényében pedig még inkább.
Igazából Sawyer volt számomra a rejtély. Sosem szerettem ezt a -nekem mindegy- típusú fiúkat, akik lusták voltak még udvarolni is, épp az tetszett nekik aki mellettük állt. Kérdésre sosem adnak egyenes választ, és minden menő és elfogadható, csináljanak bármit is.
Egy ideig még izgalmas is volt ez az előtte, utána dolog hiszen a jelenben kezdődik a történet, ahol éppen Reena Sawyer gyerekét babusgatja, az apuka pedig sehol sincs.
Aztán ez az előtte, és utána teljesen összemosódik, köszönhetően annak, hogy szinte ugyanaz történetik a jelenben is mint a múltban. Semmi extra nem történik, találkozások, befejezetlen beszélgetések, kis hempergés, pár csók, és elég sok családi feszültség tarkítja a történetet.
A sztori végét borítékoltam, a sok szenvedés és sóhajtozás, meg vágyak halmozása egyszer csak muszáj, hogy beteljesüljön, hirtelen minden a helyére kerül.
A szerző mondanivalója jó lenne, de az elcsépelt közhelyek teljesen elvették ezt a mondanivalót.
Mindig lesznek leányanyák, mindig lesz olyan akik túl korán szembesülnek tetteik következményével. Ettől még lehetnek jó emberek, jó anyák, apák és nem foghatnak mindent a rossz kezdésre.
Nehéz felnőttnek lenni, de ez egy olyan életszakasz amit muszáj kipróbálnunk akkor is ha örökké szerelmes kamaszt szeretnénk játszani.
Talán ha kicsit pörgősebb és kevésbé ismétli önmagát akkor nem tűnt volna fel a sok nyafogás sem.
Értékelés:
3,5 zöld cseresznye az 5-ből!!
Imádok sütni. Az olvasás mellett ez a tevékenység tud leginkább kikapcsolni, ilyenkor csak én vagyok és a habverőm.
Eleinte nem mertem nehezebb sütiket elkészíteni, maradtam a biztos terepen, és gyűltek a muffinok, és piték.
Aztán lett pár nagyon klassz receptem, gondoltam a félsz nem tarthat vissza attól, hogy házi krémest vagy dobostortát süssek. Bevallom utóbbi annyira nem hajaz a cukrászdai dobostortához, ám az íze feledteti ezt a kis malőrt.
AZ Alexandra kiadó Hagyományos receptek sorozatának eme darabja kedvenc lett, nem is lehetne más ennyi csokis finomsággal.
A klasszikus csokis sütik mellett kanalazható csokis csodák, illetve a csoki és gyümölcs frigyéből létrejött sütemények is szerepelnek.
Aki tortasütésre adja a fejét annak is van bőven miből válogatnia.
Nagy örömömre megtaláltam egy régi klasszikust, aminek a receptjét elkevertem, viszont nem volt lelkierőm a netet átbogarászni a házi puding receptje után. Jelentem ez is benne van, és nagyon az az érzésem, ez ugyanaz a klasszikus recept amit én anno elhagytam.
Egy esős hétvégén nem is lehetne jobb program, minthogy a család kiválassza az áhított édességet, mi pedig elkészítsük neki.
Értékelés:
5 cseresznyés puding az 5-ből!!!
Az olasz konyhára jellemző egyszerűség a levesek esetében is jól
megfigyelhető. A kamra polcain többnyire megtalálható összetevőkből és
az éppen termő idényzöldségekből egy-kettőre ízletes, laktató és
egészséges ebédet, vacsorát, de akár reggelit is az asztalra
varázsolhatunk. Legyen bár sűrű, krémes vagy különleges, egy kis meleg
leves mindig felmelegíti a lelkünket.
Az Alexandra kiadó nagy örömömre folytatja a szép és hasznos hagyományos receptfüzetek kiadását, a Rizottó és az Aprósütemények után itt vannak a tartalmas és laktató levesek.
Korábban évekig nem voltam valami nagy levesfaló, ám idővel egyre inkább igényem van erre az ételre is.
A klasszikusok mellé, mint a húsleves, paradicsom és borsóleves szeretnék új ízeket is kipróbálni.
Erre minden lehetőségem adott az új füzetkém jóvoltából.
Ami sokak számára vonzó lehet, hogy a kötet nemcsak a teltségérzetünkre apellál, hanem egészségesek is a benne szereplő ételek.
Az
igazán vállalkozó kedvűek kipróbálhatják a Pitypanglevest! Aki pedig költői magasságokba emelkedne annak a Felhőcske levest ajánlom.
Persze a földhöz ragadtabbak se féljenek nekik is van választék, gombával, hagymával, hússal készült levesek széles tárházát rejti a receptfüzet.
Értékelés:
5 illatos cseresznyeleves az 5-ből!!!
Edgecombe St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes
életét a nyugállományú Pettigrew őrnagy, a regény szikár, lovagias,
lefegyverző modorú főhőse. Mindennapjainak sarokkövei azok az értékek,
melyekre az angol férfiak nemzedékek óta oly nagy hangsúlyt fektettek:
tisztesség, kötelességtudás, illendőség - és a kitűnő angol tea. Az
életvitelében megrögzött őrnagytól távol állnak a modern világ olyan
"vívmányai", mint például a könnyed erkölcs vagy az Internet.
Miután
öccse váratlan haláláról értesül, az özvegy őrnagy és a helyi
csemegebolt pakisztáni származású - s szintén özvegy - tulajdonosa, a
szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Az őrnagy a
vidéki angol úriember megtestesülése, tősgyökeres helybéli. Mrs. Ali
viszont hiába született angol, származása miatt menthetetlenül
jövevénynek - egyúttal kívülállónak - minősül. Vajon a kapcsolatuk
kiállja-e a nehézségek okozta próbákat, nem rombolják-e szét azok a
veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében
szembefordul a környezetével és a hagyományokkal?
A számos közös
érdeklődésből, egyebek közt a könyvek, az irodalom szenvedélyes
szeretetéből táplálkozó vonzalom lassú bimbózását az őrnagy éretlen fia
igyekszik sunyin feltartóztatni. A pénzéhes Roger szemet vetett a
családi örökségre, melyet a nagyapja megosztott két fia, az őrnagy és
öccse között. Mindeközben Mrs. Ali is csatára kényszerül: mogorva
unokaöccse arra igyekszik rávenni, hogy hagyományaikat tiszteletben
tartva, engedje át a megörökölt csemegeboltot. A hangulat csak még
inkább puskaporossá válik, amikor az anyagias Roger rejtélyes célból új
tervvel áll elő, majd Mrs. Ali családjában is igencsak meghökkentő hír
fokozza a háborús helyzetet.
Mindezen nehézségek ellenére az őrnagy
elszánja magát a hódító hadjáratra, és meginvitálja Mrs. Alit a helyi
klub éves táncrendezvényére. Az este varázslatosan kezdődik, ám nem
éppen varázslatosan ér véget. Attól tartva, hogy talán örökre le kell
mondania a szeretett hölgyről, Pettigrew őrnagy vakmerő áldozatra szánja
el magát. Hogy ennek köszönhetően kap-e újabb esélyt, azt nem
tudhatja...
A Pettigrew őrnagy utolsó csatája szórakoztató,
örömtelien megnyerő hangú, mégis gondolatgazdag mese, melynek minden
újabb fordulata érdekfeszítően eredeti. Bűbájos hangulatú regény két
özvegyről, akik álmukban sem gondolták, hogy újból rájuk találhat a
szerelem. Az óvilági színtér és a nagyon is modern konfliktusoktól
feszült cselekmény keveredésének eredménye egy igen szellemes romantikus
történet korunkban, egy olyan korban, melynek komolyságát alapjaiban
rengetheti meg a férfi hajzselé, a gyógyfűtea és a lappangó rasszizmus
terjedése.
Az ígéretes könyvecskét, aminek nem mellesleg teljesen beleszerettem a borítójába, a Cartaphilus kiadó jelenteti meg október közepén.
Kicsit másra számítottam. Több vattacukorra és kevesebb zord valóságra.
A szerzőt a téma egy barátja kapcsán találta meg.
Amerikában több mint 8 millió táplálkozási zavarral küzdő ember él. Ez a szám egyszerűen sokkoló!!!
A szerző egy egészen más oldaláról mutatja be ezt a betegséget. Sokaknak biztosan beugrik a Jégviráglányok c könyv, ez szerintem annál sokkal élesebb képet ad.
Loann imádja a nővérét, annak ellenére, hogy Claire szép, szőke, okos, karcsú és minden más ami Loann nem. Ennek ellenére jó testvérek, és normális családba nevelkednek.
Ám egyre gyakrabban érzi úgy Loann, hogy testvére viselkedése alaposan megváltozott. Az ellentétek kiélesedésének az sem tesz jót, hogy Loann fülig szerelmes nővére fiújába.
Ami dühített az a szülők vaksága. Anyu, apu dolgozik, van ennivaló, és egyben van a ház, mi más gond lehet akkor?? Kommunikáció nulla, odafigyelés nulla. Apuka meg tripla nulla!!!
Egyedül Loann látja, hogy nővérével valami nagyon rossz történik, Ő hívja fel szülei figyelmét Claire gondjaira, amit aztán Claire támadásként él meg.
A történet a családi problémák mellett elágazik az iskolai életre, és Loann mellett feltűnik egy hallgatag, de annál szimpatikusabb fiú Marcus.
Szerencsére a történet mellőzi a kliséket, és igazán életszagúra sikerült. Loann döntései bár nem mindig ésszerűek és elfogadhatóak, én mégsem vártam többet egy összezavarodott tizenhét éves lánytól, aki még saját gondjai mellé szülei helyett is igyekszik döntéseket hozni.
A végkifejlet igazán meglepett, kevésbé zord befejezésben reménykedtem.
A szerző remekül érzékelteti a táplálkozási zavarok összetett mivoltát.
Ha azt vesszük valamilyen szinten mindenki küzd ezzel. Hiszen a divat azt diktálja, hogy legyél egészséges, fitt, karcsú. A ma elérhető, sokszor mesterséges ételek halma örök harcot jelent az embernek.
Mivel az evésről leszokni lehetetlen mindenféle diétával, megvonással próbálunk úrrá lenni étvágyunkon. Van akinek ez tölti ki a mindennapjait, és van akinek az egész életét. Aztán ahogy ez a szokás felülkerekedik az emberen, már betegségről beszélünk.
Sok lány, nő úgy gondolja csak akkor kaphatja meg a vágyott elismerést, akkor érhet el sikereket ha olyannak láttatja magát amiről azt hiszi, hogy elvárják tőle. Akkor is ha ezért súlyos árat kell fizetnie.
A táplálkozási zavarok nem pillanatok alatt alakulnak ki. A beteg akár évekig is képes egy egészen más személyt alakítani, olyan mint egy tehetséges színésznő. Lelkesen sportol és kedvence a zöldség...mindenki csodálja, felnéz rá, hiszen mennyi mindent megtesz, hogy kerek, egész, és sikeres élete legyen. Aztán mindenkit sokkol mikor lehullik az álarc.
Értékelés:
5 sovány cseresznye az 5-ből!!!
"Olyan szarul megy nekik a beszélgetés, hogy folyton leveleket kell írniuk, vagy mi az isten?"
Inés szerint egészen addig tökéletes család voltak mígnem férje holmijai között rúzzsal írt üzeneteket nem talált.
De mivel Inés nem szeretné elkövetni azt a kapitális hibát, mint anno az anyja, inkább hallgat, és várja, hogy Ernestó észhez térjen. Hiszen a kedves feleség, a meleg családi fészek és egy szép kamaszlány nem érhet fel, holmi nőcskével.
Aztán persze kiderül, hogy Ernestónak futó viszonynál sokkal nagyobb vaj van a füle mögött. Inés pedig megvédi azt ami az övé...
Még szerencse, hogy ilyen rövidke ez a kis könyv, ugyanis annyira lebilincselt Inés ámokfutása, hogy ezt nem lehetett napokig halogatni.
Néhol a feleség szarkazmusában magamra ismertem.
Rendkívül jó karakter, aki kellő önáltatással és iróniával evickél át az élet nehézségein.
"Minden kenyerem a vajas felével lefelé esett le, és ezt el kellett fogadnom."
A krimi felé hajló történet rövidsége ellenére bővelkedik fordulatokban. Ami igazán meglepi az olvasót az a hétköznapi történetből elburjánzó őrület. A látszat mögött iszonyatos gondok, problémák feszülnek, amik előbb- utóbb a felszínre is törnek.
Értékelés:
5 megcsalt cseresznye az 5-ből!!!
