Hangulat

 

Essie Willcox Smith (1863)

Fiatal nő.

Elizabeth Kay: Hét hazugság

 

Az ember alapvetően társas lény -persze vannak kivételek - de minden ember ahogy idősödik, jó esetben egyre több embert gyűjt maga köré. Kezdetben csak a család, aztán az iskolatársak, közös sportolás vagy hobbi kapcsán, vagy egy jó szomszéd által, de egyre tágul a kör.

Kinek több jut, kinek kevesebb, de érdemes megbecsülni őket, az élet viharain sokkal könnyebb evezni, ha nem egyedül fogjuk a lapátot. Persze a barátságok is hol lazulnak, hol erősödnek, attól függ éppen milyen élethelyzetben vagyunk. 

A felnőtt barátságok egyik nagy mérföldköve ha valamelyik fél megházasodik, párt talál. Ez a történet pont egy szituációból indul ki. Jane a végletekig rajong Marni-ért. A rossz családi  kapcsolata;Lelépett apa, beteges húg és demenciában szenvedő anya mellett Jana-nek Marnie jelenti a családot. 

Mint valami féltékeny anya, olyan kritikus Marnie vőlegényével szemben, természetesen a világért meg nem bántaná azzal, hogy őszintén elmondja a véleményét Charles-ról. Inkább hallgat, és gyűlnek a fekete pontok...

Érdekes volt a könyv thriller jellege, hiszen Jane nem fordul ki önmagából, inkább azt mondanám ő teljesen másképp lát egy adott szituációt mint az emberek többsége. A magánytól való félelem szemüvegén keresztül látja az embereket, és mindenki aki bármilyen csekély változást indíthat el Marni- val való bensőséges viszonyában az veszélyes.

Megértettem Jane-t , bár mélységesen elítélem azt, hogy csupán gyűlöletből másoknak komolyan ártsunk.

És milyen érdekes, hogy olvasás után jó pár nappal már más érzésekkel gondolok vissza a könyvre mint akkor. Nem láttam bele annyi mindent mint most. Összetett, elgondolkodtató regény. Komoly témát feszeget. A lelki sérülések nem látszanak rajtunk, pont ezért veszélyesek. 

Értékelés:

3 kirekesztett cseresznye az 5-ből!!

Caroline Bernard: Frida Khalo és az élet színei

A mexikói festőnőt természetesen felismerem jellegzetes arcáról és ruhaviseleteiről , de az életéről semmit sem tudtam.

A történet eleje nagyon tetszett, annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejem. Ám miután Frida férjhez ment és feleség lett az élete akörül forgott, hogy a férje miért, és éppen kivel csalja... Igaz ez fordítva is így volt, Frida szeretett nőt, férfit, volt alkalmi és évekig tartó kapcsolata a férje mellett.

Volt a történetükben annyi hihetetlen momentum, hogy csak na- ami engem nagyon kiborított, le sem írom, járjon mindenki utána - ..nem tudom mi tartotta össze őket, ha valakit szeretek nem okozok fájdalmat, nem alázom meg lépten nyomon. Azt hiszem nekik ez is a személyiségük része volt...

 Olvasás közben többször felmerült bennem, hogy mi lett volna ha nem történik az a bizonyos baleset, és Frida orvos lesz ahogyan azt tervezte. Kevesebb szenvedés jut neki a magánéletben? Kielégítette volna, hogy embereket gyógyít? 

Az mindenképpen csodálatraméltó ahogyan vállalta önmagát. Nem érdekelte ki mit szól a ruhatárához, a viselkedéséhez, a fura festményeihez. 

A festés tulajdonképpen minden volt neki; kényszer, gyógyír, terápia, szenvedély.

Szívesen olvastam volna a lepedőgyűrések helyett többet Frida ágyban töltött éveiről, a festészetről, még jó pár kép el is fért volna a könyvben. A szerző túl nagy hangsúlyt helyezett a héjanászukra és keveset a művészetre, festészetre.

Összességében remek olvasmány.

Értékelés:

4 cseresznye a vásznon az 5-ből!!!

Jane Green: Nyári titkok

 Én valamiért úgy emlékeztem Green könyveire, hogy laza, csajos történetek. Ezt sugallta a borító is , bevallom a fülszövegen át siklottam, a szerző neve miatt választottam a könyvet.

Csajos könyv ugyan, de kemény.

Főszereplőnk Cat, aki alkoholista. Már tinédzserkorában rájött, hogy az alkohol oldja a gátlásait, vicces és laza lesz tőle. Olyan dolgokat is meg mer lépni amit józanul soha. Elcsábítani például a kiszemelt fiút.

Fiatalon felnőttként is folytatódik a mámor, aztán találkozik az igazival, és megtud egy titkot ami átírja egész gyerekkorát.

Elképesztően jól át tudta adni a szerző az alkoholizmus okozta nyomort, mint lelki, mint testi értelemben. Cat egy idő után már tisztában van vele, hogy lehet bármilyen sikeres, vagy szerelmes, az alkohol akkor is az első az életében.  Minden reggel fogadkozik, ami egészen estig kitart...

Cat többször is elindul a lejtőn, aztán a totális mélypont Nantucketben éri, ahová tulajdonképpen újrakezdeni ment.

 Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen kapcsolata a piával; családtag, ismerős, aki nyíltan vagy titkolva de állandóan üveget dédelget.

Bevallom én eddigi életem során talán egy pohárnyi alkoholt ittam, nem vonz az, hogy erre költsem kevés pénzem, hogy ne tudjak magamról, hogy ez irányítsa az életem... rejtély kinél miért, és hogyan alakul ki bármilyen függőség.

Gyerekfejjel több alkoholista is volt a közelemben, de akkor nekem ez nem volt egyértelmű. Felnőtt fejjel esett le, hogy milyen problémájuk volt.

Persze száraz lenne a történet ha csak az alkoholizmus körül forogna, Cat élete eléggé zűrös, és mindig történik vele valami. Nekem a családi bonyodalmak is nagyon tetszettek. Tudom értékelni ha a szereplők élete a realitás talaján mozog, tudunk velük azonosulni.

Alaposan utána fogok járni, van e még könyve a szerzőnek amit esetleg kihagytam.

Értékelés: 4 spicces cseresznye az 5-ből!!!

Két szépség

 A Tericum kiadó már régóta a szívem csücske. Már nagyon várom tőlük ezt a két könyvet. Már csak a borítók miatt is érdemes beszerezni őket.

Mindkettő novemberben jelenik meg.

 

 

Colleen Hoover: Verity

 

Már most elárulom, hogy három és fél cseresznyét kapott a könyv. Sokkal többet vártam tőle, a fülszöveg annyira jó volt, hogy alig vártam, hogy olvashassam.

Az elején jól indult a kapcsolatunk, nagyon tetszett. Aztán annyira a ponyva irányába haladtunk, ahonnan nincs visszaút.

Adva van egy tengődő írónő, és egy sikeres írónő akinek félbeszakadna a jól fogyó sorozata hacsak valaki meg nem írja helyette. A dolog tiszta, senki sincs átverve, hiszen a gyengélkedő írónak vannak vázlatai, a szellemíró meg tulajdonképpen társszerzővé avanzsál.

Lowen a nagy pénz reményében belemegy az írásba, és megismerhetjük a szinte átokkal sújtott Crawford család életét ahol egyre másra történtek a tragédiák.

Természetesen a munka miatt Lowen kénytelen együtt élni a családdal. Ám Verity dolgozó szobájában  furcsa naplóra akad...

Ha a szerző nem viszi el a sztorit, arra ami abban csúcsosodott ki, hogy tulajdonképpen egy nimfómániás nő naplóját olvashatjuk még tetszett is volna. Nem beszélve arról, hogy Verity betegágya mellett bimbózik a szerelem Crawford uraság és Lowen között.

Nekem túl sok mindenből, a szexből, a beteges leírásokból, a szörnyű tragédiákból. Tartani keleltt volna az arany középutat.

Értékelés:

3 és egy fél  naggggyon csalódott cseresznye .

Kimberly Freeman: Duett

 

A szerző nagy kedvencem, az összes könyve különleges, de azt hiszem számomra eddig ez a leg!!

Csodás helyek és tájak, részletgazdag szereplők, izgalmas cselekmény.

Ellie a szegény lány egy németországi faluban operaénekesi pályáról álmodik, Penny a divatos Londonban már egyenesnek érezheti popénekesi karrierjét.

A két lánynak, aztán nőnek párhuzamosan zajlik az élete. Nem ismerik egymást, mégis mindketten ugyanarra vágynak. Hogy énekelhessenek, és biztos háttér, szeretet vegye körül őket.

A szerző jó pár szálat és karaktert navigál a majd hatszáz oldalon. Az egymásra épülő, egymásra ható tettek, emberek, helyek bámulatos zsonglőrmutatványként bontakoznak ki a szemünk előtt.

Olvasás közben azt éreztem, hogy egy a szívének nagyon kedves könyve ez a szerzőnek, és nem is tévedtem, Hiszen Freeman is dolgozott a zeneiparban, sőt énekesnőként is kipróbálhatta magát.

Mindkét karaktert nagyon megkedveltem, sőt a történetben még egy szereplő kedvenc lett, ez pedig nem más mint Alia.

Ebben az esetben a ; Mi lett volna ha? kérdésből egy egész lavina indulna el, levetítve minden szereplőre.Amikor azt hisszük, hogy amit teszünk, vagy mondunk az csak ránk van kihatással nem is tévedhetnénk nagyobbat. Ez a pillangó effektus. Dominóként hathatnak olyan dolgok amikről úgy érezzük nemhogy a jövőnkre nincs befolyással, de mások életére sem.

Könnyelműen döntünk, mondunk igent, állunk szóba emberekkel. Ijesztő mennyire zseniálisan fonta a szálakat az író, megannyi fordulat és izgalom. 

Lehet valaki esetleg soknak találja, de nekem belefért most ebbe a történetbe, hogy túltengett esetleg az izgalom.

Szépen ki lettek dolgozva a mellékszereplők- akikről majd kiderül, hogy nem is annyira mellékes a szerepük - annyi hihetetlen dolog történik az életben, hogy akár ez a történet is igaz lehetne.

Maradok lelkes rajongó!

Értékelés:

5 áriázó cseresznye az 5-ből!!!