Régi kedvencek új köntösben

Márciusban több régi kedves ismerős kötet új kiadásban jelenik meg, aminek nagyon örülök, mert bizony egy-egy régóta tervezgetett könyv talán most végre tényleg elolvasásra kerül. Ugyanis mindennél jobban szeretem, az új, gyönyörű ruhában parádézó könyveket.


Az Európa kiadó egy rég óhajtott vágyamat teljesíti azzal, hogy gondozásukban újra megjelenik Karen Blixen : Volt egy farmom Afrikában könyve, ami mai napig sokszor olvasott kedvenc.






Az Alexandra kiadó is leporolt két nagyszerű könyvet:

Daniel Keyes: Az ötödik Sally









Szintén Keyes műve: Virágot Algernonnak










És ha már az újdonságoknál tartunk erre is kíváncsi vagyok:

Isolte és Viola ikrek. Gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnőttként mégis nagyon különböznek egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós; Viola pedig eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd.
Mi történt oly sok évvel ezelőtt, ami ilyen messze ágazó ösvényekre terelte az ikrek életét? Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyárnak a tovagyűrűző tragédiáit, a múlt rémisztő titkai visszatérnek és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket…
Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan lopózik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi.

Thierry Cohen: Jobb lett volna élni

2001.Május 8. A húszéves Jeremy szerelmi bánatában öngyilkos lesz. A tervébe viszont valami hiba csúszik, ugyanis magához tér, mellette a szeretett lány aki elutasította, de  most  már élete párja...minden szép és jó, az viszont igencsak ijesztő, hogy Jeremy semmire sem emlékszik...
A dátum 2002. Május 8.

Jeremy élete tulajdonképpen egy -egy napból áll, amikor magához tér és csak az biztos, hogy telnek az évek és mindig, minden teljesen új neki. Mondhatnánk, hogy átlagos a fel felvillanó életútja, elveszi feleségül Victoriát, aki miatt annak idején eldobta az életét, gyereke születik, költöznek, és a karrierje is beindul.
De ki az a férfi aki átaludja az életet? És ki az aki éli Jeremy életét? 
A legborzalmasabb az, hogy az egy-egy napra magához térő Jeremy egészen más ember mint akivel Jeremy minden ébredése alkalmával szembesül.

A történet eleje nagyon izgalmas volt, teljesen lekötött a sodrás, hogy vajon Jeremy mire ébred a következő alkalommal, milyen változás történetek az életében. Jeremy élete vagyis az az ámokfutás amit megismerünk belőle, az egyre durvább és szerintem attól még a legoptimistább ember is a kardjába dőlne. Ráadásul a könyv terjedelme miatt szinte biztos voltam benne, hogy a vége nagyon le lesz egyszerűsítve. Így is lett. Az alap ötlet jó volt, de a kivitelezésen lehetett volna még finomítani.

Egész olvasás alatt éreztem, hogy mi lesz a végkifejlet, mi is kellene tennie Jeremynek, hogy megszakadjon ez az életnek nem igazán nevezhető szenvedés. 
A szerző szerintem misztikusra szerette volna venni a dolgot, de az elején túlságosan is nagy falatokat dob az olvasónak, a végére pedig már csak morzsák maradnak, így nem volt akkora hatása a befejezésnek.


Értékelés:
3 új életet kezdő cseresznye az 5-ből!!!

Nefelejcs Női napló

Szinte minden év elején a nők többsége bajban van. Mert ugye egy évig hordtunk magunkkal egy nehezen választott vagy éppen ajándékba kapott noteszt vagy határidőnaplót. Aztán az az egy év gyorsan eltelik, a kis könyvecskék betelnek, elrongyolódnak. Jön egy újabb év amit tiszta lappal na és határidőnaplóval kezdhetünk.
Bár ez a kis könyvecske nem egy klasszikus határidőnapló, mégis ragaszkodni fogunk hozzá mert nagyon sok rétegű, rengeteg hasznos kis fejezettel, ilyen például a pollennaptár!

Az egészséges táplálkozás, na meg örökké fogyókúrázó hölgyeknek remek társ lesz a kalóriatáblázat.

A visszafogott halvány rózsaszín lapokon helyt kapnak a receptjeink, születésnapi, névnapi emlékeztető, fodrászunkhoz külön oldal és még sorolhatnám.

Ami nagyon tetszett még, az a szórakozás fejezete, ahová a vágyott könyveink címét is felírhatjuk.

Tipikusan az a kis kötet ami azoknak tesz jó szolgálatot akik szeretik ha mindig van a kezük ügyében toll és papír, így minden olyasmit feljegyezhetnek ami egy -egy cetlire írva elkeveredik, de ebben a Női naplóban biztosan nyoma marad, legyen szó a barátnő által lediktál új süti receptről, vagy éppen arról, hogy mekkora függöny kell a nappaliba.

Vanessa Diffenbaugh: A Virágok nyelve

Vajon ha holnap valaki piros szegfűt kap, tudni fogja, hogy akitől kapja ezzel azt üzeni: Megszakad a szívem?? Szerintem százból talán egy ember fogja tudni, sőt az is lehetséges, hogy aki a virágot választotta sincs ezzel tisztában. Pedig azért arról mindenki hallott, hogy létezik virágszótár, és bizony minden virágnak jelentése van.

"Több száz évvel ezelőtt az emberek virágokkal üzentek egymásnak. Ha egy férfi virágcsokrot adott egy fiatal hölgynek, a hölgy iparkodott haza, hogy megfejtse, mint valami titkosírást."

Ez a gerince ennek a gyönyörű történetnek, ami egy árva lányról Victoriáról szól, aki csecsemőkora óta otthonok, és nevelőszülők forgatagában nő fel, magányos és kiábrándult felnőtt lesz.
Utoljára tíz évesen kerül egy egyedülálló anyához, aki megtanítja a virágok nyelvére, a természet szeretetére, de mivel a nevelőanya, Elizabeth sem tökéletes kapcsolatuk kudarcba fullad és Victoria tizennyolc éves koráig egy gyűjtő otthonban él, ahonnan az utcára kerül...

 "Jó lett volna együtt ebédelni az indulatos tízéves önmagammal, és figyelmeztetni, hogy eljöhet ez a perc, és olyan virágot adni neki, amely másfelé tereli."

A véletlen folytán egy virágárus alkalmi kisegítője lesz, ahol végre kiélheti a virágokhoz füzödő szenvedélyét. Bár nem boldog de a munka és a virágok átmenetileg elfeledtetik vele, hogy másképp is alakulhatott volna az élete.
Aztán egy nap a virágpiacon egy férfi virágot ad neki, egy olyan férfi aki ismeri a virágok nyelvét...

A lány egy alkalommal egy fehér nyárfa rajzát kapja a férfitól, aminek nem tudja a jelentését, így "elolvasni" sem tudja a levelet. A könyvtárban bújja a virágokról szóló köteteket, és itt döbben rá, hogy ahány virágszótár annyi féle jelentése van egy -egy virágnak. Így elhatározza, hogy elkészíti a saját virágszótárát.

Vajon ki lehet a titokzatos férfi?  És honnan ismeri a virágnyelvet?

Victoria ekkor még nem is sejti, hogy múltja sokkal közelebb van hozzá, mint ahogy azt a lány gondolja. És hiába rohan a jelenben, addig amíg a múltjára sötéten, és bűntudattal telve gondol, nem lesz boldog a jelenben.

A könyv két szálon fut, a tízéves Victoria és a nyolc évvel idősebb  Victoria  élete zajlik a lapokon.

A történet nemcsak izgalmas, de szomorú és megrendítő is. A szerző saját gyermekei mellett örökbefogadott gyerekeket is nevel, a könyve bevételét pedig a saját maga által létrehozott alapítványhoz kerül, aminek fő célja a az árva gyerekek társadalmi beilleszkedésének segítése.

A kötet végén megtalálható Victoria virágszótára is. Így ma már tudom, hogy a kedvenc virágom, a sárga rózsa nemcsak irigységet jelenthet, hanem csalfaságot is. A fagyöngy nemcsak arra jó, hogy alatta állva csókolózzunk de azt is üzenhetjük vele, hogy: Minden akadályt legyőzök.
A gerbera a jókedv, a gyömbér pedig az erő hírnöke.

Megnyugodtam, hogy anno jól választottam a menyasszonyi csokrom virágát, ami orchidea volt, mert kifinomult szépséget jelent.

Meglepően hat az emberre ez a könyv, mert függővé tesz. Azonnal tudni akarjuk, hogy az esetleg körülöttünk, vagy éppen kertünkben nyíló virágok mit képviselnek és mit is ajándékozzunk legközelebb, na és persze ilyen módon áruljuk el, hogy mit is kívánunk az illetőnek az ajándékunkkal.

Értékelés:
5 virágzó cseresznye az 5-ből!!!

Szerelmek és Házasságok

A sorozat első része a Szerelmem egy angyal nagyon aranyos, kedves, megható, romantikus és ifjúsági műfajához komoly kötet volt. Sajnos azt kell, hogy írjam, hogy ez a könyv viszont iszonyat csalódás volt:-(
Sejtettem, hogy hogyan fog kezdődni ez a rész, de arra nem számítottam, hogy ennyire semmitmondó és gyenge lesz ez az igencsak vaskos kötet.
Nem szeretném senki kedvét elvenni a folytatástól. Így próbálok lényeges dolgokat nem elárulni.
Ugye Mia elveszíti Patricket, innen indul ez a könyv, Mia kórházba kerül.. kómában van.

És innentől kezdve végig gyenge lábakon inog a történet. Már maga Patrick megjelenése is olyan semmilyen volt. Egyáltalán nem hatott meg, nem vágott mellbe, főleg mert szegény srácot olyan semlegesnek, halvérűnek álmodta meg a szerző, hogy akár egy próba babát.

Mia valamilyen formában még mindig kapcsolatban van szerelmével. Közben a család aggódik, megjelenik a vehemens nagyi, aki már az első részből tudva lévő, nincs jóban lányával, vagyis Mia anyukájával. Közben kiderül, hogy Mia nevelő apukája és anyukája körül is gyűlnek a sötét fellegek...

Ez a sok-sok galiba felváltva habzik a lapokon, miközben én mindvégig tudtam mi lesz a vége. Ez kicsit elvett az olvasás élményből, valahogy túl egyértelmű volt hova vezet a sok ellenállás, hiszti és csökönyösség.

Még nem tudom eldönteni, hogy akarom -e a következő részt.

Értékelés:

3 angyali cseresznye az 5-ből!!!

Jennifer Probst: Trükkös házasság

Az Érdek házasság volt annyira jó, kíváncsi legyek a folytatásra. Lehet a nyár, és a hőség hozta ki belőlem, hogy az első rész tetszett, mert ez a könyv annyira már nem nyűgözött le.
Tulajdonképpen a másod szereplők lépnek főszereplőkké ebben a kötetben,  vagyis Alexa és Nick után Michael és Maggie szerelmének beteljesülésének lehetünk tanúi.

Nem igazán tudok többet nyilatkozni a könyvről, ha ezt tenném akkor tulajdonképpen elmesélném a sztorit. Legyen elég annyi, hogy az elején számomra túl sok volt a nyűglődés, Maggie ugyanis bizton állítja, hogy Michael Alexába szerelmes...

Viszont a gazdagsággal sikerült megbarátkoznom, mégpedig azért mert ennek a kötetnek az ajánlójában már szerepel, mintegy alcímként a Milliárdos feleségek sorozat címke, így már nem vagyok kiakadva ezen.

Aki szereti a hasonlóan fűszerezett sorozatokat: szerelem, házasság, romantika és nyakig érő pénzérmék, annak nemcsak az első két kötetet ajánlom, hanem a hamarosan megjelenő harmadik részt is: Elhibázott házasság címmel.

Értékelés:

3 gazdag cseresznye az 5-ből!!!

Sherry Gammon: Szerethetetlen

Nagy elvárással kezdtem neki ennek a könyvnek, már csak azért is mert az Elakadó lélegzet nagyon tetszett, és azt gondoltam hasonlóan izgalmas és hihető lesz.

Egész történet alatt nekem Seth szakmája, hivatása, foglalkozása egész egyszerűen hiteltelen volt.

Adva van egy huszonegy!!! éves srác aki tizenhat évesen letette az érettségit, aztán gyorsan elvégezte az egyetemet, tizenkilenc évesen túl volt az alapképzésen (matek) és hipp-hopp barátján keresztül, akivel együtt töltötték a gyerekkorukat, máris a kábítószer elleni hivatal rendőreként dolgozik, persze tök titkosan meg minden. Semmi kiképzés meg hasonlók, elég volt az amit az apukájától ötévesen tanult... az sem gond, hogy az egyetemi tanulmányainak köze sincs a szakmájához...

Még el is hitem volna ezt, ha Seth tényleg csak adatokat gyűjt, meg beépül az iskolások közé, de ő mindenféle rendőri akciókba vett részt, pisztollyal rohangál, komolyan James Bond elszégyellheti magát mellette. Ennek tetejébe Seth gazdag és humoros, meg önzetlen vagyis ilyen ember nem létezik!!!

A Port Fare iskola az újabb terep, ahol Seth beépül. A munka amúgy is döcögős, de Seth hatékonyságát még az is akadályozza, hogy megtetszik neki az egyék csoporttársa Maggie.

A titkos akció és munka mellett lassú és nehézkes ismerkedésnek lehetünk tanúi.

Maggie és anyja egy lakókocsiban élnek, elég szűkös körülmények között, amit Maggie mindenki előtt titkol, azt pedig végképp, hogy anyja alkoholista.

A rend őrei szerint valószínűsíthető, hogy Maggie anyjának hellyel-közzel valamilyen kapcsolata van a kábítószerrel vagy a terjesztőkkel.

Ahogy lenni szokott az ilyen sztorikban, egy lépést haladunk előre, aztán kettőt hátra mert amint kicsit is egymásra találnak a szerelmesek, az életükben lévő titkok kitudódnak és jöhet az összeveszés aztán az édes kibékülés, miközben a gyilkosságok, erőszakos cselekmények gyarapodnak...

Olyannyira komolyra fordulnak a dolgok, hogy egy jobb fajta krimiben találjuk magunkat, ahol egyik véres jelenet követi a másikat.

Valahogy nekem nem jött be ez a könyv, és a folytatásra sem vagyok kíváncsi. Sajnos hiteltelen volt az egész.


A sántítós sztorin kívül volt még pár kedvencem:

 "Hátrarázta EPERSZŐKE haját, száz méteres körzetben magára vonva minden férfi tekintetét." Milyen szín az az eperszőke???

" A szertartás alatt annyiszor elsírtam magam, hogy a a BŐR FELREPEDEZETT A SZEMEM KÖRÜL ÉS VÉREZNI KEZDETT"  Ez annyira durva, hogy elképzelni sem tudom!!

" 168 cm magas testem nem jelentett kihívást Mr. száznyolcvannyolc Centinek. Könnyedén beért." Mi köze a magasságnak ahhoz, hogy ki milyen gyorsan tud menni????


Értékelés:
3 vérszegény cseresznye az 5-ből!!!

Natasha Solomons: A Tyneford -ház

 Rengeteg rajongója van a Downton Abbey sorozatnak, ezt lovagolta meg az ajánló is, igaz ezúttal teljesen jogosan!

A szerző egy családtagjának sorsa ihlette meg, és  egy hely Tyneham ami szintén hasonló sorsra jutott, mint a könyvbéli Tyneford.
Sokan vagyunk úgy vele, hogy a háborúról olyan sok mindent olvastunk, szinte minden történet ugyanarra a vázra épül. Ebben a történetben azonban, bőven akad újdonság.

1938 Bécs. Az előkelő művészcsalád lánya Elise Landau nagy útra készül. Szülei saját biztonsága érdekében Angliába küldik, ahol egy gazdag családnál szobalánynak áll, így kerülvén el, hogy zsidó származása miatt elhurcolják. Természetesen Elise épp annyit tud az ezüst fényesítéséről és a kandallókról, hogy a saját otthonukban is van. Mivel anyja ünnepelt énekesnő, apja pedig sikeres író, a lányt mindig kiszolgálták és nem fordítva.

Attól függetlenül, hogy már az elején sejtettem a végszót teljesen lebilincselt. A tájleírások, a kastély ódon hangulata, a háború, na és persze a cseppet sem tökéletes, de annál emberibb Elise hatása alá kerültem, és filmszerűen pergett előttem a nem éppen vidám történet.
Valahogy ettől a történettől nem vártam a boldog befejezést. Akárhányszor Elise belekóstolt picit a boldogságba rögtön történt valami ami újra sírásra adott okot. 

"Akkor még nem tudtuk, de tynefordi életünk hangnemet váltott, és mind az utolsó tétel felé rohantunk, akár készen álltunk rá, akár nem."

Nemcsak az új hely, és társadalmi helyzete volt szokatlan Elisenek, hanem szüleitől és nővérétől való távolság is nagyon megviselte, arról nem beszélve, hogy ahogy egyre erősödött a háború hangja, a hírek és levelek is egyre ritkultak.

"Különös dolog a fénykép : mindig jelen időben van, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el."

Bár Elise tynefordban nemcsak egy új életbe, de a szerelemebe is belekóstol egyik sem volt elég sem a boldogsághoz, sem ahhoz, hogy könnyebben átvészelje a háborút.
Felkavaró volt olvasni, hogyan tűnnek el végleg emberek, helyek, álmok a háború okozta káoszban.

Hangulatos, és nagyon stílusos a könyv, szép nyelvezettel.

A könyv borítója remekül passzol a történethez.

Értékelés:
5 tynefordi cseresznye az 5-ből!!!