2013. október 15., kedd
Rebecca Donovan : Elakadó lélegzet
A fülszöveg, na meg a borító annyira sejtelmes és ígéretes volt, hogy még az is utólag esett le, hogy ez egy trilógia első része. ( Nem igazán szeretek mostanában sorozatokba belekezdeni, mert hosszú idő telik el egy-egy rész között, na meg anyagilag is elég megterhelő.)
YA könyvként van számon tartva, de ez senkit se tartson vissza, az átlag tinis könyvektől jóval komolyabb és életszagúbb a történet.
Emma élete átlagos is lehetne, de az a tény, hogy apukája meghalt és anyja pedig nem tudja nevelni már előre vetíti, hogy szegény Emma nincs könnyű helyzetben. Ennek ellenére jól tanul, kerüli a feltűnést, sokat sportol és minden vágya, hogy a középiskola után egy jó egyetemre ösztöndíjat kapjon.
Nagyon tetszett, hogy a történet nem direkt tolja az arcunkba Emma életének sötét oldalát, hanem kis adagokban kapjuk, amitől még inkább át tudjuk érezni a lány nehéz helyzetét, és persze már az elejétől nem csak drukkolhatunk érte, hanem szinte együtt is rettegünk vele.
Nem szeretnék semmi többet elárulni, mert akkor lényegesen kevésbé lenne "meglepetés" a történet, de muszáj leírnom, hogy azért voltak a könyvben részek, szereplők amiket kevésbé tudtam értékelni.
Nehéz kamaszfejjel gondolkodni, érezni, a mai generáció már jóval szabadabb, és hamarabb próbál ki mindent mint anno. Ettől függetlenül Emma barátnője, Sara- bár nagyon rendes barátnő stb.- kissé leírta magát előttem azzal a beszólásával, hogy neki fontos a szex!!! Tizenhat éves ember szájából ez elég fura...kicsit koraérett ez a csaj :-( És túl sok volt a buli, szinte minden nap, és bár a szerző egy gazdag, tehetős városrészbe helyezte a történetet, számomra még így is sok volt az hogy tizenévesek állandó alkohol folyamban tengetik az unalmas estéiket, és hétvégéket.
A történet közepe ment el szerintem egy olyan irányba, ami minden hasonló történet kötelező eleme, mint a hirtelen szerelem, meggondolatlan tettek, és a semmi ecsetelése...elvesztettem az érdeklődésem, szerintem baklövés volt a szerző részéről beleszőni azt amit, és kicsit olyan érzésem volt, mintha nem tudta volna hogyan tovább… ez erősítette meg bennem az is ahogy Emma szerelme újra felbukkan. A fiú karakter Evan szimpatikus, bár szerintem ő meg túl jó fiú lett, amolyan hihetetlen kategória.
A könyv úgy lett befejezve, hogy az olvasó idegbajt kapjon, és mindenképpen megvegye a következő részt, abban a percben ahogy megjelenik!
Értékelés:
4,9 félős cseresznye az 5-ből!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése