Amikor megláttam a könyv címét, és elolvastam a fülszöveget az jutott az eszembe, hogy ez az elszánt ember, olyan mint a manapság megjelenő katasztrófa turisták, azzal a különbséggel, hogy Denis már maga a katasztrófa pillanatában is a helyszínen volt.
Valami elképesztő kitartás, hit, és előrelátás jellemzi ezt az embert, aki a háború kellős közepén sem saját nyomorával foglalkozik, hanem azokkal akik még nála is rosszabb helyzetben vannak.
Ha nem tudnám, hogy igaz történet lett papírra vetve, azt mondanám, hogy túl sok minden történt ezzel a karakterrel, nem kellett volna ennyi utazást, szenvedést belezsúfolni. Na de minden megtörtént, Denis a II. világháborúban pilóta szeretett volna lenni, ám türelmetlen volt és a földön maradt, Liverpoolból indult, megjárta a sivatagot, Kairót, Egyiptomot, de nem hagyta ki Görögországot, és Olaszországot sem. A Brit hadseregben harcolva hadifogságba esett, táborról, táborra hurcolták.
A könyv első felében a harctéri feladatok, utazások jelennek meg, talán egy picit ennyiben a fülszöveget lehetett volna pontosítani, a tartalom alapján úgy tűnhet, hogy az egész könyv az Auschwitzban történteket dolgozza fel. Ez csak részben igaz, jó pár oldalnak el kell telnie mire Denis hadifogságba esik- tulajdonképpen a szomszédos tábor megpillantása után tudatosul benne, hogy halálra ítélt zsidókat lát, akik rejtélyes körülmények között tűnnek el.
"Olyanok voltak, mint a mozgó árnyak, alaktalanok és bizonytalan körvonalúak, mintha bármelyik pillanatban beleolvadhattak volna a semmibe."
A történet magva, nem éppen hosszadalmas, tulajdonképpen ez a rész a legrövidebb az egész könyvben, sokkal több szó esik, Auschwitz előttről, és azután, hogy elhagyják a hadifogolytábort.
Denist mérhetetlenül elkeseríti amit a szomszédos táborban lát. Hadifogolyként nekik sem könnyű, nehéz fizikai munkát kell végezniük, rengeteg a beteg ember, tetvek, fekélyek nehezítik a minden napokat, de mégis szerencsésnek érzi magát.
Elhatározza, hogy igyekszik minél több konkrétumot megtudni arról mi történik a zsidó foglyokkal, kik azok akik név szerint a halálba küldenek naponta több tucat embert, akik puskatussal verik szét az emberek fejét, válogatás nélkül ölnek és kínoznak. Reméli, hogy ha a háború befejeződik számon lehet, kell!! majd kérni azokat akik ennyire kivetkőztek emberi mivoltukból.
Egy rabbal egy-egy éjszakára ruhát cserél...
A ma már több mint kilencven éves Denis a háború után sok évtizeddel mesélte el csak, hogy mit látott, mit élt át amikor huszonegy évesen a fiatal éveit a háborúban töltötte. A könyvben rengeteg élet, sors, és fényképek teszik kézzel foghatóvá Denis emlékezéseit. A könyvet két a hadifogolytáborban megismert embernek ajánlja.
Sokkoló, hogy még mindig van egy újabb történet, egy újabb megnyomorított élet, amit még nem meséltek el, amiről még nem tudunk.
Értékelés:
4 szomorú cseresznye az 5-ből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése