Bevallom gyakran kétszer- háromszor is meg kell néznem egy könyv borítóját, és mindig találok rajta valami olyan dolgot amit elsőre nem láttam meg. Gyakran elsiklok egyértelmű dolgok felett.
Most is például olvasás után döbbentem rá, hogy a bringázó Tom árnyékán két furcsa dolog is van, egy pici aranyszív és a szárnyak... bah. Én marharépa.
A történet egy tizenegy éves kisfiú sorsát, hányattatását tárja elénk. Tom egy lakókocsiban él, fiatal anyukájában nem buzog az anyai ösztön. Még testvérnek is vacak lenne.
Tom ennek ellenére feltalálja magát. Önellátásra rendezkedett be.
Muszáj leírnom, hogy olvasás közben állandóan fejem felett villogott ez életkor, most azért ültessük át ezt a történetet egy mai tizenegy éves gyerkőcbe, akit ismerünk vagy éppen a mi gyerekünk. El tudjuk képzelni, hogy megfőz,elmegy ennivaló után, még ha ezt egy kertből is cseni, mindenkihez van egy kedves szava, sosem haragos, nem kínozza az állatokat, sőt imád mindent ami él és mozog, vagyis nem keserítette meg a nehéz élet, senkin sem akar bosszút állni. persze mondhatnánk, hogy a kényszer nagy úr, ezért lett ilyen kis minifelnőtt Tom.
Szóval Tom, és aztán Madelaine, aki nagymama korban van, és még pár kedves,szerethető szereplő. És kész is van egy megható, bájos történet az őszi estékre.
A könyvecskét egy esős délután alatt el lehet olvasni. Nekem kicsit hiányzott is a több mélység a könyvből. Ki lehetett volna még ezt bontani, de egy olvasásra, egy élménynek így is aranyos volt.
Értékelés:
4 segítőkész cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése