" Te vitted a késeket én a villákat
a tányérokat és poharakat kettétörtük
a mai napig azon töröm a fejem
mire volnának leginkább alkalmasak a cserepek."
Annyira vártam Mazetti új könyvét, hogy teljesen elkerülte a figyelmem, hogy ez nem egy regény, hanem történetek lettek csokorba gyűjtve.
A szerző korábbi könyvei nekem mind- mind nagy kedvencek, így duplán voltam szomorú amiért az általam Jótündér keresztanyának titulált szerző nem tudott megnevettetni, meghatni.
A történetek a házasság és a válás körül forognak. Szomorú, kétségbeesett avagy bosszúra szomjazó szereplőkkel.
Bevallom egyik történet sem lett a kedvencem.
Mindegyik annyira más mint Mazetti eddigi stílusa, rá sem ismertem a korábbi humoros, szarkasztikus jellemvonása teljesen eltűnt, helyette rideg lett, távolságtartó és nagyon beteges.
Ráadásul nincs semmilyen kis bemelegítés már az első fejezet annyira nyers és kegyetlen, hogy csak néztem.
Ezzel a könyvével a szerző valószínűleg tükröt szeretett volna az emberek elé tartani.
Nem vagyok naiv, tudom, hogy mennyire ki tudnak magukból vetkőzni az emberek, a szeretetből gyűlölet lesz és a többi.
De nekem akkor is nagyon éles, és sarkos lett mindegyik élethelyzet ami a könyvben szerepel.
Sajnálom ezt a könyvet, mert nagyon vártam, és nagyon reménykedem benne, hogy a következő kötete már a régi színben fog tündökölni.
Értékelés:
3 kifakult cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése