A helyzet az, hogy éppen hat hónapnyira van Hank nyomozó, na meg az egész emberiség a világvégétől. Hat hónap olyan kevés, és mégis milyen soknak tűnik, ha az a kérdés, hogy ezt az idő hogyan és mivel telik el.
Az emberek ahányan vannak annyiféleképpen reagálnak a hírre, hogy egy aszteroida mindennek véget vet. Oda a tervezett nyugdíjazás, a bakancslisták hirtelen túl hosszúak, a munka értelmetlenné válik, akárcsak a hűség vagy a józanság.
Hank nyomozó, aki tulajdonképpen a világvégének köszönheti az előléptetését talán ezért sem gondolkodik távlatokban. Igyekszik meghálálni a bizalmat, ezért amíg ügye van addig nyomoz.
A többit eldönti az idő. Valakinek csak észnél kell lenni, világvége ide vagy oda.
Egy újabb nap a kevéske hátralévőkből, és egy újabb gyilkosság-ami első blikkre öngyilkosságnak tűnik -ám bajuszos, régi vágású nyomozónk szimata gyilkosságot sejt.
Húga kétségbeesett telefonja, miszerint férje eltűnt...
Az aszteroida rémséges árnyéka...
Ilyen körülmények között tarthatunk főszereplőnkkel, akit már az első oldalaktól kezdve a szívembe zártam.
Nem vagyok oda a krimikért, de ez a könyv annyira jól ki lett találva, össze lett rakva, hogy most az sem érdekel, hogy egy sorozat első darabját olvashattam.
Hank (remélem) megér majd egy újabb részt, mert ez az első nagyon ott volt.
Értékelés:
5 becsapódó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése