Ha azelőtt lapozok hátra megnézni a szerző fényképét mielőtt beleszeretek a borítóba, talán nem vártam volna ilyen sokat ettől a könyvtől.
Egy szórakoztató, életszerű történetet vártam.
Nem szeretnék igazságtalan lenni, mert nagyon sok minden tetszett a regényben.
A virágárus lány, a sok virág, Pipacs a kutyája, a sok kihívás mind nagyon jók voltak.
De az aranyos hölgy szerző nem bírt ellenállni a romantikus füzetkékben hemzsegő kliséknek, és jó sok pontot vesztett.
Tömören a lényeg:
Cara lassan kezd talpra állni válása után. Munkaadója nagylelkűen egy kis virágboltot hagy a fiatal nőre, aki korábban alkalmazott volt. Immáron teljes jogú tulajdonos, annak minden nehéz feladatával együtt.
A Virágeső egyszemélyes vállalkozás ugyan, de Cara hisz abban, hogy kemény munkával felvirágoztatja a kis boltot, kifizeti zord apjának az adósságot, és fel tudja újíttatni a bolt feletti kis lakást.
Ahogy lenni szokott főszereplőnket egyik csapás éri a másik után, miközben egy komédiába illő jelenettel felbukkan a színen a borostás arcú, izmos, szexi építési vállalkozó.
Közben esküvők zajlanak, az élet minden területén akadnak gondok.
A végén már annyi zűr és baj lesz, hogy azt hittem ott fulladunk bele.
De nem!! A szexis Jack és a csodanő Cara nem ismer lehetetlent.
Az utolsó oldalak már annyira mesések voltak, hogy káprázott a szemem.
Nem a romantikával volt bajom. Túlságosan elrugaszkodott a valóságtól a történet.
Az ilyen történetek olvasásakor kételyeim támadnak azzal kapcsolatban, hogy én mennyire másként értelmezem a szerelmet a kapcsolatot mint például a szerző.
Aki szereti a túlzásokba eső, mesébe illő szerelmes történetet, rózsaszín befejezéssel, naplementével, esküvői fátyollal annak szívből ajánlom.
Értékelés:
3 vérszegény cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése