Nem is tudom mivel kezdjem. Tökéletes könyv kívül-belül.
A könyv ruhája csodaszép, ráadásul a könyv hátsó borítóján is egy gyönyörű kép van.
A szerző zseniálisan oldotta meg a valóság és a képzelet egyesülését. Gyönyörű regényt írt egy testvérpárról akik a maguk korában hírességek voltak, újságokban szerepeltek, haláluk után mítosszá váltak.
Nem szoktam, de kivételesen muszáj a fülszöveg egy részletét ide másolni:
Homer és Langley Collyer halálukkal egyszerre váltak legendává és az amerikai folklór részévé. A két fivérről azóta is mindenkinek a megszállott, kényszeres gyűjtőszenvedély jut az eszébe. 1947-ben, miután a szomszédok hetek óta nem észleltek mozgást a Collyer-házban, és már a régóta ismerős bűz is felerősödött, értesítették a rendőrséget. Amikor a hatóságok végre elszánták magukat, és feltörték az ajtót, a látvány elképesztette őket, a korabeli újságok pedig nem győzték ontani a szemtanúk beszámolóit.
És hogy mi történhetett a testvérpárral? Hogyan éltek? Kit szerettek? Mire vágytak? Ezt írta meg a szerző páratlan érzékenységgel. Még most is a történet hatása alatt vagyok.
Narrátorunk Homer a fiatalabb testvér. A fiatal férfi húszas évei elején kezdte elveszíteni a látását a zene és kifinomult hallása kárpótolta a veszteségért.
New York-i gyönyörű otthonukban a négytagú család boldogan élt. Személyzet szolgálta ki őket, a szülők hosszú, és kalandos utazásokra indultak, ahonnan különleges tárgyakkal tértek haza.
Az első világháború robbantotta szét az idillt. Langley a háborúba indult, Homer semmit sem tehetett a hazájáért. A szülők bár a háborút túlélik az utána következő spanyolnáthát nem...Homer immáron egyedül, csupán a személyzettel- egy ír, egy magyar, és a színes bőrű szakácsnővel- várják haza Langley-t, akinek sejtése sincs a veszteségről.
Nem az a Langley tért vissza akit Homer olyan jól ismert. A mustárgáz ellen nem kaptak felszerelést, így az nagy roncsolást végzett Langley szervezetében.
Telnek az évek a fivérek újabb és újabb célt tűznek ki maguk elé.
A táncestek szervezésétől egészen addig, hogy Langley akár ki is gyógyulhat a vakságából.
Furcsák, mégis szerethetőek. Különlegesek és magányosak.
Langley egy örök újságot álmodott meg, amely sosem évül el. Talán ezzel kezdődött, talán a szülők utazásaiból hazacipelt különlegességekkel. Tény, hogy a gyűjtögetés egyszer csak elkezdődött és ennek semmi sem szabhatott határt. Elképesztő holmik között zajlanak az évek.
Látszólag semmi sem történik a fivérekkel, mégis annyi minden.
Sokkolt a történet vége, annak ellenére, hogy nem volt titok a végszó. Voltam olyan óvatlan, hogy rákerestem a fivérek nevére...a korabeli fotók letaglóztak, a képzelet semmi ahhoz képest amilyen a zord valóság volt mikor a hatóságok bejutottak a házba.
Értékelés:
5 bezárt cseresznye az 5-ből!!!
Kíváncsi voltam, rákerestem és ledöbbentem. Ha nem lennének a fotók, talán el sem hinném, hogy létezik ilyen beteges gyűjtögetés.
VálaszTörlésAz átlagosnál nagyobb házuk volt, így a tizennégy zongora mellett egy autó is volt a házban, egy Ford! Állítólag annyi katonai ruhát,és felszerelést is gyűjtött az idősebb testvér, hogy akár egy hadsereget is felszerelhettek volna velük.
VálaszTörlésEngem a lélektana érdekel ennek a szenvedélynek.