Hálaadás napja körül ismertem meg Havillandékat... Azért szeretem Maynard könyveit mert semmi hasonlóságot nem lehet felfedezni közöttük. A témák és a szereplők fényévekre vannak egymástól, így mindig egy új arcát ismerhetem meg a szerzőnek.
Talán a könyvei közül ez a leginkább egyszerű, a szó nemesebb értelmében. Az emberi kapcsolatok, főleg a barátság áll a középpontban.
Helen egy zátonyra futott házasság után teljesen magára marad, egyetlen vigasza fia, Ollie, ám ez sem mentheti meg a nőt a magánytól és az elszigeteltség érzésétől. Helen néha alkoholba fojtja bánatát, de ügyel rá, hogy fia ebből semmit se lásson. Egy átlagos estén azonban fény derül a nő kis titkára ami egyet jelent Ollie elvesztésével.
A képben ekkor jelenik meg a jómódú és empatikus házaspár, Ava és Swift. Mindketten lelkes támogatói a veszett ügyeknek és elesett embereknek. Felkarolják Helen-t, bepillantást engedve házasságukba, gyönyörű házukba, nagystílű életükbe.
Helen rajong a kifinomult Avaért, és a mindig vidám Swiftért. Csak a jót látja meg bennük, úgy érzi nemcsak barátokat de egy igazi családot kapott a házaspár által, még akkor is ha életük teljesen más mederben folyik. Bár valahol a tudata legalján ott csilingel a vészcsengő, mégis mindig meg tudja magyarázni viselkedésüket, uralkodni vágyásukat, apró titkaikat. Nem lehet elég hálás nekik, hogy befogadták, munkát adtak neki, a lelki támogatásukról már nem is beszélve.
Helen nem veszi észre, hogy újabb magányra ítélte magát, ám ezúttal a Havilland házaspár általi magányt választotta. Élete teljesen körülöttük forog, még fiával megromlott kapcsolatát is a házaspár által képzeli megjavítani. Hiába lép be a képbe egy kedves férfi, Helen őt is barátaihoz méri.
Swift és Ava remek érzékkel választották ki Helen-t a csodáló szerepére. De vajon meddig lehet fenntartani a látszatot? És Helennek, mikor nyílik ki a szeme?
Szerettem a történetben megbújó feszültséget, mint egy nyári viharnál egyre tornyosulnak a felhők és szinte örülünk mikor megzendül végre az ég. Bár néha Helen befolyásolhatósága bosszantott, azért reménykedtem, hogy felnő majd egyszer saját magához, amikor magának akar majd megfelelni, és a saját erejéből is képes normális életet élni.
A szerzőtől olvastam még: Nyárutó, Lány a hegyen.
Értékelés:
4 Cseresznyétől függő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése