Gillian Flynn: Éles tárgyak

Bár kis hazánkban a  Holtodiglan  könyvével lett ismert a szerző, ez az első könyve a Holtodiglan csak a harmadik a sorban- A Sötét helyek  pedig a második. Azt kell mondjam, hogy nagyon meglepődtem ezen a regényén, a beteg jelző illik rá a leginkább. Úgy tűnik a szerző ennél a regényénél "szállt" el leginkább, aztán finomított a sztorikon. Bár az alapvető momentumok, mint a lecsúszott kisváros, annak hibbant lakói, és a fura, egyáltalán nem szerethető női főszereplő mindhárom könyvében azonosak, mégsem lehet azt mondani, hogy Flynn egy kaptafára írna.

Egy beteg kisváros, beteg lakóinak története ez a  főszerepben az újságíróként dolgozó Camille áll, aki nyolc év után kénytelen visszatérni rémálomba illő gyerekkora színhelyére. Wind Gap tizenegy órás autóútra sincs elég messze ahhoz, hogy a fiatal nő magabiztosan térhessen haza. Gazdag és uralkodó típusú anyja gyerekkora óta gyötri lányát.

A városban két kislányt találnak holtan, mindkettőt megfojtották. A kétezernél alig több városlakó között kell keresni a gyilkost, vagy esetleg egy átutazó a tettes?
Egy újonc nyomozó Richard,  és Camille is a gyilkos nyomába ered, ám folyamatosan falakba ütköznek. A nyomozó tapasztalatlan, Camille-t pedig mindenki ismeri az elátkozott kisvárosban, ahonnan kevesen tudnak elmenekülni.
Már a tinik is a drogok és az alkohol rabjai. Golfkocsin furikáznak, gurítós rulett a kedvenc társasjátékuk, végtelen mennyiségű alkohol társaságában.
Camille egyre tisztábban látja siralmas gyerekkorát, most, hogy látja féltestvére Amma és anyjuk kapcsolatát.

Számomra a szerző másik két könyve a téma ellenére sokkal fogyaszthatóbb volt. Itt szinte minden lap olvasásakor rettegtem mi jöhet még. Mindenkinek bomlott az elméje valamilyen szintem. Camille-t sem tudtam megkedvelni, bár roppant  szánni való szegény mégsem esett meg rajta a szívem. A szerző elég szépen elaltatta a figyelmem, annyira Camille múltjára fókuszáltam, hogy a történet végén bevitt csavar szépen szólt.

Értékelés:
4 kisvárosi cseresznye az 5-ből!!!