"Németországban az Alpok lábánál, Garmisch település temetőjében áll egy sírkő a hegyek előterében. A sírkövön pocelánkeretbe foglalt fénykép látható: tehén nyakát átölelő farmerfiú. A második világháború idején ölték meg.Ez a könyv az ő emlékének tiszteleg és mindazoknak, akik a haza hívó szavára harcolni mentek, de sosem akartak háborút."
Nem egy klasszikus háborús regény.
Igaz történetet dolgoz fel a könyv, két világháborús pilóta nagy találkozása akik ellenségek voltak ugyan de a bajtársiasság felülírta azt, hogy csupán ellenségnek tekintsék egymást.
Nem mindennapi dolog, hogy a harctéren a katonáknak eszükbe jut másként cselekedni mint ahogy felesküdtek rá, vagyis, hogy megvédik a hazájukat. Valahol szerintem erről is szól a háború, az irgalmasságról, a bajtársiasságról, arról, hogy nem felejtik el a résztvevők, hogy egyszer minden háború véget ér amit majd fel kell dolgozniuk, el kell számolniuk a lelkiismeretükkel.
"A második világháborúban bevetésen részt vett huszonnyolcezer német vadászpilóta közül csak ezerkétszázan élték túl a háborút."
Mivel konkrétan két ember miatt lett írva a könyv, nekem hiányérzetem volt. Néhol túlságosan is sok volt az információ, másszor túl kevés.
Nem bántam volna ha cselekmény dúsabb, olvasmányosabb a könyv, sajnos nem tudtam magam eléggé beleélni a történetbe.
Aki rá van kattanva a repülőgépekre, bombázókra, felderítő gépekre annak igazi csemege lehet ez a könyv.
Ami viszont nagyon tetszett a szerző előszava, vallomása, az az, hogyan jutott el addig míg meg nem írta ezt a könyvet. Mit gondolt az "ellenségről", mennyire volt előítéletes.
A könyv végén szereplő több tucat fényképet viszont imádtam!! Kész időutazás volt végigböngészni a régi, fekete fehér fotókat.
Értékelés:
4 repülős cseresznye az 5-ből!!!
Nem egy klasszikus háborús regény.
Igaz történetet dolgoz fel a könyv, két világháborús pilóta nagy találkozása akik ellenségek voltak ugyan de a bajtársiasság felülírta azt, hogy csupán ellenségnek tekintsék egymást.
Nem mindennapi dolog, hogy a harctéren a katonáknak eszükbe jut másként cselekedni mint ahogy felesküdtek rá, vagyis, hogy megvédik a hazájukat. Valahol szerintem erről is szól a háború, az irgalmasságról, a bajtársiasságról, arról, hogy nem felejtik el a résztvevők, hogy egyszer minden háború véget ér amit majd fel kell dolgozniuk, el kell számolniuk a lelkiismeretükkel.
"A második világháborúban bevetésen részt vett huszonnyolcezer német vadászpilóta közül csak ezerkétszázan élték túl a háborút."
Mivel konkrétan két ember miatt lett írva a könyv, nekem hiányérzetem volt. Néhol túlságosan is sok volt az információ, másszor túl kevés.
Nem bántam volna ha cselekmény dúsabb, olvasmányosabb a könyv, sajnos nem tudtam magam eléggé beleélni a történetbe.
Aki rá van kattanva a repülőgépekre, bombázókra, felderítő gépekre annak igazi csemege lehet ez a könyv.
Ami viszont nagyon tetszett a szerző előszava, vallomása, az az, hogyan jutott el addig míg meg nem írta ezt a könyvet. Mit gondolt az "ellenségről", mennyire volt előítéletes.
A könyv végén szereplő több tucat fényképet viszont imádtam!! Kész időutazás volt végigböngészni a régi, fekete fehér fotókat.
Értékelés:
4 repülős cseresznye az 5-ből!!!
Azt érzem, ez nekem kell és nagyon is fog tetszeni!
VálaszTörlésA részletessége miatt-már ami a szakmai, repülős részeket illeti,- valóban egy fiús, férfias, így akit ezek nagyon érdekelnek annak ez a könyv remek választás!
VálaszTörlés