Melanie Benjamin: Az Aviátor felesége

Biztosan nem én vagyok az egyetlen akinek egy -egy név ismerősen cseng, mégsem tudja hová tenni, nem tud hozzá kötni semmit, de hallotta már. Nekem ilyen volt Charles Lindbergh neve vagy éppen a Lindbergh - bébi kifejezés.

Megláttam a könyvet és tudtam kell nekem, végre összekötöm a sok fél igazságot a tényekkel.
A történet nem éppen egy hős eposza, aki ráadásul tökéletes férj, és apa...már az elejétől kezdve ellent mondásos Anne Morrowval való kapcsolata. Bár Anne rajong érte, és szó szerint mindent felvállal férje miatt, többek között az átlagos, szürke kisegér Anne megtanul repülőgépet vezetni, sikló ernyőzik, morzejeleket magol és egész egyszerűen feláldozza magát férje hivatásának.


1927-ben Charles Lindbergh az első ember a világon aki sikeresen átrepüli az Atlanti- óceánt, 25 éves ekkor, és az egykori postaküldönc egy csapásra hős lett. 1929-ben feleségül veszi egy gazdag diplomata lányát, Ő Anne.
Anne aki gyakorlatilag semmihez sem ért, és sosem tudta mi is szeretne igazán lenni, feleség, és másodpilóta lesz férje oldalán aki sosem tűr ellenkezést. Nekem úgy tűnt, mintha feleségét nem partnerként, hanem hol gyerekként, hol ügyintézőként kezelte, mikor mire volt szüksége.

Addig sem unalmas életük még inkább felbolydul mikor Anne várandós lesz. Állandó szereplések, meghívások tömkelege, irigyeik éppúgy akadnak mint csodálóik.
A legmegrázóbb része a könyvnek az mikor 1932-ben gyermeküket elrabolják...
Bevallom itt teljesen kiakadtam, a házaspár ebben az időben már saját otthonnal rendelkezik, korábban Anne szüleinek házában éltek ahol testőrök vigyáztak rájuk, tekintve a  számtalan fenyegetést kaptak már akkor is arra nézve, hogy elrabolják a gyereküket... az új házban azonban fittyet hánynak erre, sem őrség, sem egy árva kutya sincs a háznál, ráadásul a kisfiút teljesen egyedül hagyják éjszakára!!! Még a dada is külön szobában fekszik le, a gyerekszoba ablakát pedig nyitva hagyja!!!!!
Egész egyszerűen nem értettem mi mozgatta őket akkor, mikor a nagy féltésből hirtelen ez a hányaveti felelőtlenség lett??? Belefáradtak a félelembe? Esetleg mivel a sok fenyegetés üres szólamnak tűnt csupán, úgy gondolták mindegyik fenyegetőző csak szájhős?
Minden esetre elkövetik életük legnagyobb hibáját.
Hiába fizetik ki a váltság díjat, hiába ajánlja fel segítségét nekik maga Al Capone, a kisfiú már csak holtan kerül elő.

Anne még ezek után hat gyermeket szül férjének, de házasságuk továbbra is inkább Anne jóindulatának köszönhetően működik, aki előbb-utóbb mindig meghajlik férje akarta előtt, bármiről is legyen szó.

"Persze szót fogadtam neki, mint mindig. A néma ellenszegülésem olyan volt, akár egy szakadás a házasságunk szövetén, de olyan szakadás amit csak én láttam."
 
Lindbergh maga, számomra egy percig sem volt szimpatikus, sem mint férfi, sem mint férj. Önző és egoista embert ismertem meg, aki újabb és újabb álmait váltotta valóra, csakhogy állandóan bizonyíthasson. Ha valakit hősnek kiáltanak ki nehéz helytállnia, hiszen újra és újra be kell bizonyítania, hogy nem a puszta véletlen tette hőssé, és képes rá, hogy ismét valami olyat tegyen amire senki más nem képes.
Úgy gondolta akármiről is van szó, az ő véleménye, az ő igaza az ami elég jó, ami elfogadható. Ez nemcsak a repülésekkor nyilvánult meg de a gyerek nevelés terén is, sokszor elég kegyetlen dolgokat tett nevelő célzattal, például kitette a gyerekét járókájában a kertbe és akkor sem engedte Anne-t a gyerekükhöz mikor az sírni kezdett, mondván meg kell tanulnia, hogy csak magára számíthat...egy egyéves gyerek!!!!

1936 -ban részt vesznek az Olimpia megnyitóján. A férfi szimpatizál a nácikkal, gyakran vendégeskedett Németországban... sok ember számára felháborító módon nyilatkozik.

A könyv néha átvált 1974-re, Lindbergh haldoklik, felesége pedig úgy látja, eljött az idő, hogy férje fejére olvassa bűneit...a hős körül megrepedezik a máz...
Azt hiszem elég beszédes ha "csak" annyit említek meg, hogy Anne negyvenöt év házasság ellenére megtagadta, hogy halála után férje mellé temessék.

Nem szeretek mások felett pálcát törni, most sem teszem. Az viszont szomorú, hogy mennyi mindent elviselünk, eltűrünk attól akit szeretünk.
Nem volt könnyű életük, hiába voltak népszerűek, sikeresek ennek az életnek rengeteg árnyoldala is volt.

Értékelés:
5 repülni vágyó cseresznye az 5-ből!!!