2014. január 24., péntek

Joyce Maynard: Nyárutó


1987-ben járunk egy álmos kisvárosban él a tizenhárom éves Henry az anyjával aki kissé megkeseredett, de a fiát nagyon szereti. 
Ritkán mozdulnak ki otthonról, balszerencséjükre vagy éppen szerencséjükre azon a meleg nyári napon muszáj volt bevásárolniuk az iskolakezdésre.
Itt botlanak bele Frankbe aki kissé vérzik és a  segítségüket kéri...

"Tudtam, hogy végül majd csak történik valami az életünkben. Rossz vagy egyenesen szörnyű dolog is akár. Egyvalami biztos: ezután semmi sem lesz a régi."

Mindig is csodáltam az ilyen szerzőket akik egy ilyen normál lélegzetvételű könyvbe ennyi életet bele tudnak sűríteni úgy, hogy minden szereplőről teljes  képet kapunk, nem érezzük sem rövidnek, sem összecsapottnak, és az apró pici dolgokra is figyelve van.

Hat nap történése Henry szemén keresztül. 

Attól függetlenül egy remek könyv, hogy valóságban olyan férfi mint Frank nem létezik, aki ha kell pitét süt, javít, megszerel, szelíd mint egy őzike, és a szeretett nőnek még a körmeit is boldogan kilakkozza.

Adele állt tőlem a legtávolabb, bár teljesen megértem, hogy miért lett olyan amilyen. Ettől függetlenül nekem a csodabogár kategória az ilyen emberek.
Henryt a történet végére nagyon megszerettem, jó volt olvasni, hogy az a gátlásos, örökké töprengő kiskamasz milyen klassz érzékeny felnőtt lett.


A sztori nagy tanulsága, hogy az átlagos emberekkel is történhetnek meghökkentő dolgok.


Nem igazán tudom milyen műfajban íródott ez a könyv, akár thriller is lehetne, volt benne annyi feszültség és kis borzongás.

Kivételesen nem zavart a filmes borító, egész jól át tudja adni a könyv hangulatát. A filmre is nagyon kíváncsi vagyok.


Értékelés:
5 nyári cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése