Karen Mack, Jennifer Kaufman: Freud szeretője

Sigmund Freud neve gondolom mindenkinek ismerősen cseng. A Pszichoanalitikus iskola megalapítója. Ahogy nagy koponyáknál szokás, az első időkben munkásságát elég nehezen ismerték el. Sok szempontból úttörő volt. Ebben a könyvben a magánéletébe pillanthatunk be, milyen is volt férfiként, férjként, apaként.
Feleségével Bécsben éltek, és hat gyermeket neveltek, elég furcsa elvekkel, amiket főként felesége, Martha talált ki, ilyen volt például, hogy a gyerekek nem jártak iskolába, magántanulók voltak. A népes családhoz 1895-ben beköltözik Martha húga, Minna.
Minna egészen más mint a prűd, mogorva és beteges nővére. Őt még Freud tézisei is lenyűgözik,aki éppen  szexuális késztetések, ösztönök, és perverziók elméleteit dolgozza ki.

Ugye Minna és Freud kapcsolatát csupán pletykák alapján sakkozta ki a két szerző, de nekem elég hihetően adták elő.
Minna könnyedén a férfi bűvkörébe kerül, aztán a könyv teljes terjedelmében vergődik benne,körülötte  mint molylepke a lámpa körül. Minnát hol sajnáltam, hol utáltam amiért ennyire nem volt benne tartás és büszkeség. 
Kicsit furcsa volt, hogy a szerzők sokszor kihangsúlyozták Martha és Minna közti különbségeket, Minna javára, vagyis, hogy szebb, csinosabb, életrevalóbb volt. Pár korabeli fényképet elnézve viszont, én ezeket a különbségeket nem tudtam felfedezni, sőt, teljesen egyforma volt a két nő. 
Martha pedig nem is volt olyan ostoba, mint ahogy a férje kezelte.


Valamiért mindig azt hiszem, hogy a régen élt emberek, valahogy tisztábbak, jobbak, szebbek voltak mint a mai kor embere. Talán ezért is döbbentem meg az olvasottakon. Kokain, morfium, altatók, nyugtatók, rengeteg bor..prűd feleség, vénlány nagynéni, és a férj aki mindenhez tud egy szexuális jellegű kiselőadást társítani.
A mindennapi szépségápolás kellékein szintén kiakadtam: ólompor, higanyszulfid, maszlagos- nadragulya, hogy szépen csillogjon a szem, az sem baj ha megvakulsz…

És azt mondják, hogy bezzeg régen más idők voltak. Nos, ez biztos!!

Izgalmas történet,de néha viszolyogtam a szereplőktől.

A könyv borítója gyönyörű! 


Értékelés:
5 felfedező cseresznye az 5-ből!!

Delphine de Vigan: No és Én

 
"Amikor három vagy négy éves voltam, azt hittem, a kor megfordul. Ahogy én növekszem, úgy lesznek egyre kisebbek a szüleim. Már el is képzeltem magam,  amint összevont szemöldökkel, magasba emelt mutatóujjal állok a nappaliban, és mély hangon azt mondom, nem, nem, már elég Nutellát ettetek!"

A szerző másik könyv Semmi nem áll az éjszaka útjába is mély nyomot hagyott bennem. És ez a könyve sem hagyott hidegen. Úgy érzem a szerző azért ír, hogy mi olvasók akik nem mindig tudjuk szavakba önteni az érzéseinket, ezt helyettünk is megteszi. Mert teljesen egyet értettem, együtt éreztem Louval mégsem tudtam volna ilyen szépen átadni az érzéseket, és gondolatokat.

A könyv mondanivalója sokkal több annál, mint hogy vegyük észre azokat akik kevésbé szerencsések mint mi. Ahogy Lou fogalmazott mindenkinek kellene hogy legyen ágya, bögréje, na és tartozzon valakihez, akinek feltűnik a hiánya.
Fura helyzet áll elő a könyvben ugyanis mindhárom szereplő Lou, No és Lucas is szeretné ha valakinek fontos lenne bár Lounak és Lucasnak van hol laknia, mégis úgy érzik magányosak.

Lou szülei egy tragédia után már nem képesek családként működni, Lou úgy érzi anyukája már nem is szereti. Lucas pedig az iskola csodált fenegyereke otthon, egyedül tölti a napjait, mindkét szülő magára hagyta.

No pedig hajléktalan. Annak minden velejárójával. Lou úgy dönt ideje jobbá tenni kicsit a világot, és megmenteni valakit.
Nem is megy olyan nehezen mint ahogy az Lou képzelte, ám egészen más megmenteni valakit aki hagyja is magát, és egész más olyannak segíteni aki nem biztos, hogy menekülne a sorsától.
Lou állandó igazság keresése, állandó boncolgatása az életnek nagyon jól lett megírva. Valamilyen szinten mindenki szeretné átlátni, megérteni ezt a világot amiben élünk, és ahol sosem lesz meg mindenkinek a valahová, valakihez való tartozás érzése.Ennek ellenére a szerző ezen könyve sem csöpög a fájdalomtól, a szerző mindig nyújt nekünk valami kis kapaszkodót amiben hihetünk.


Értékelés:
5 otthoni cseresznye az 5-ből!!!

Jacquelin Mitchard: Az arc nélküli lány

A cím és a borító alapján teljesen mást képzeltem ebbe a könyvbe.
Egy nagyon sokrétű, izgalmas, és elgondolkodtató történet, egy nem átlagos lányról és az életéről.

Sicily egészen tizenhárom éves koráig boldog gyerekkort mondhatott a magáénak.
Aztán egy tűzben nemcsak az édesapját veszítette el, de az arcát is.

"Az ember lehet akármilyen együtt érző, tudatos, és kedves, megesküdhet bármire, hogy nem a külseje alapján ítéli meg embertársait, a szíve mélyén, a sejtjeinek legmélyén, akkor is azt hinné, hogy egy torz embertársa ostobább nála."

Sicily mindent elkövet, hogy normális életet élhessen, már ha ez arc nélkül lehetséges. Nemcsak az esztétikai normalitás hiányzik a lány életéből de az illatok és az ízek is. Ha nagy ritkán kilép lakása ajtaján akkor kész maszkot kell sminkelnie magára a mű orról nem beszélve. Ennek ellenére úgy tűnik gyerekkori barátja úgy szereti Sicilyt ahogy van, és már az esküvőre készülnek mikor Sicily egy borzasztó titkot tud meg vőlegényéről…
Ez a titok csak a kezdet Sicilynek az új életéhez amiben nem lesz sokkal kevesebb a fájdalom és küzdelem mint korábban.

Eleinte azt hittem, hogy Sicily küzdelme önmagával és tágabb környezetével elég lesz, és kitart a könyv végéig. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Miután véglegessé válik, hogy itt bizony nem lesz esküvő, Sicily egy új esélyt kap az élettől. Egy élő, de kómában lévő fiatal lány arcát kaphatja meg...
Innentől kezdve elkezdődik egy őrült futam, ahol egy átlagos élet után vágyódás, nem éppen átlagos tettek és annak következményeinek tanúi lehetünk.

"Ez vagyok én. Minden nap egy fergeteges buli."

A huszonöt éves lány mindent be szeretne pótolni ami eddig életéből kimaradt. Emberek közé menni, anélkül, hogy  elborzasztaná őket, vásárolgatni, repülőre ülni, nyaralni menni, csókolózni, kacérkodni, egyáltalán tetszeni valakinek aki nem ismeri őt gyerekkora óta. 
Az élet azonban nem mindig ad jutalmat ha legyűrtünk valami óriás problémát. 

"-Utazás előtt sosem tudok aludni.- jelentette ki. -Te hogy vagy vele?
-Én csodásan alszom. Sosem megyek sehová-feleltem."

Nagyon tetszett Sicily jelleme, igazi karakán lány, aki nagyon is tisztában van vele, hogy milyen hatással van az emberekre. Ennek ellenére képes meglepni azokat akik hülyén állnak hozzá. A kitartása és a humora volt számomra a legszimpatikusabb.

A történet vége számomra kissé elütött attól ahogyan a könyv egésze csordogált, éppen ezért nem tudom azt írni, hogy tökéletes volt, de majdnem!

Értékelés:
4,9 megújult cseresznye az 5-ből!!!

Tavi Kata: Nyitótánc

Ahogy a fantasy és utópisztikus műfaj is virágkorát éli, úgy újra kelendőek a tiniknek szóló könyvek, amikben saját kis életükről olvashatnak. 

Hiába fogadtam meg, hogy úgy állok neki mint aki hírből sem ismeri az SZJG sorozatot, nem sikerült. Az elején nagyon örültem, hogy Lilla végre egy normális, korához képest agyilag is fejlett lány, aki képes magának akár még sütit is sütni, de ahogy haladt a történet egyre több párhuzamot véltem felfedezni a könyv és a fent említett sorozat között.
Itt is van helyes, halk szavú szuper srác, akiért mindenki odáig van, persze a két főszereplő Lilla és Krisztián vonzódnak egymáshoz, de azért Krisztián mégis kavar egyet az ügyeletes szuper nővel. De ki tudja miért???  Bah.
Lilla is egyke, pedig jó lett volna egy nővér vagy egy báty, a változatosság kedvéért.
Reni esetében anno a rajztanára volt a mumus, Lillának a matektanárral vannak összetűzései.
A többi szereplő is iker tesója az SZJG szereplőinek.
És még sorolhatnám!!!
Ami a táncikálást illeti, konkrétan annyit tudunk meg, hogy Lilla még nem tud dönteni melyik műfaj az ő igazi terepe, ezért  hol csárdást, rop, hol keringőzik. De  hogy az iskolai rendezvényeken és bálokon mit táncolt örök rejtély marad. Részletekbe nem megy bele a szerző, ezt is fájlaltam.
Egy icipicit ez a banda azért lazább. És Lillának életképes szülei vannak,  amit el sem hittem.

Ami még furcsa volt, hogy szinte mindegyik fiúszereplő izmos mellkassal rendelkezett. Pedig nem mindenki kosarazott és még nem is egyetemisták. Ha szétnézünk egy gimnáziumban, bizony kevés daliás izompacsirtába botlunk. A szerző viszont már kész férfiakat alkotott meg.

A könyv előnye, hogy havi bontásban olvashatunk az iskolai élet minden szépségéről és nyűgjéről. 
Na meg, hogy azért olvastatja magát. Mindig történik valami, az iskolai élet nekem néhol már túl sok is volt. Bál és farsang nélkül nincs is ilyen könyv, úgyhogy ez sem maradt ki.

Persze nem szeretnék igazságtalan lenni, ha ezt olvasom előbb akkor nyilván ehhez hasonlítanám az SZJG sorozatot, és nem fordítva.


Azt hiszem nekem a Sulijegyzetek-sorozatból elég is volt ennyi.

Értékelés: 3.5 tini cseresznye az 5-ből!!!

Kim és Krickitt Carpenter - Dana Wilkerson : Fogadom

A kilencvenes évek elején két fiatal összeismerkedik. A telefonon elkezdett puhatolózásból hamarosan személyes találkozások, eljegyzés, majd esküvő születik.
A friss házasok épp szüleikhez tartanak látogatóba mikor autó balesetet szenvednek, minek következtében a lány, Krickitt kómába kerül.
Kim mindvégig felesége mellett virraszt, és nincs nála boldogabb mikor Krickitt magához tér.
A lány mindenkit felismer maga körül, emlékszik a szüleire, a múltjára, csupán a férjét, a három hónapnyi házasságukat, és az azt megelőző együtt töltött időt felejti el...

A könyv olvasása alatt végig olyan távolinak tűnt  a történet. Olyan volt mint  abban a játékban mikor valaki elindít egy mondatot, a mellette ülő fülébe súgja, az pedig tovább adja. Nos mire hozzám eljutott a két fiatal története már csak mondatokból állt. Nagyon át tudom érezni a könyveket, a hangulatuk teljesen rám tud telepedni, de sajnos ez ezúttal elmaradt.
Pár nappal az olvasás után, szinte biztos vagyok abban, hogy a megfogalmazások voltak nekem túlságosan is rövidek, kurták. Mert mondjuk egészen másképp hangzik az, hogy: Kim szomorú volt. Mint az, hogy: Kim olyan szomorú volt, hogy bánatában puszta kézzel a falat ütötte, még véres nem lett az ökle.
Kim viszont nem tudta teljesen átadni nekem az érzéseit.Ráadásul a könyvön mindkét név szerepel, de sajnos Krickitt szemszögéről semmit sem tudunk meg, hogy ő hogyan élte át ezt az időszakot mikor a férje egy vadidegen volt a számára.

Ennek ellenére a valóság alapja miatt egy érdekes történet, ami egy újabb bizonyíték arra, hogy az emberbe mennyi kitartás és küzdő szellem lakozik.

A könyvből film is készült hasonló címmel.


Értékelés:
3 fogadkozó cseresznye a 3-ból!!!

A Könyvtolvaj - Nézve nem olvasva

A könyvet nemrég szerzetem meg, és a véletlen úgy hozta, hogy hétvégén megnézhettem a filmet.
Nagyon ritka amikor azt mondom, hogy a film megnézése után is érdekel a könyv, és ez fordítva is igaz.
(Eddig a Színes fátyol volt az a film amit érdemesnek tartottam megnézni a könyv elolvasása után, és ugyan olyan fantasztikus volt mindkettő!)

A Könyvtolvaj:

Liesel különös fantáziájú, bátor lány - és szüksége is van kivételes képességeire. A II. világháború idején német nevelőszülőkhöz kerül. Tőlük tanul meg olvasni, az ő segítségükkel nyílik ki számára egy egészen új világ. Éppen akkor, amikor a valódi világ egyre félelmetesebbé és veszélyesebbé válik számára.
A család egy zsidó kamasz fiút is rejteget: a kislány és Max együtt fedezik fel, milyen ereje van a szavaknak, és milyen fontos segítséget nyújthatnak a kitalált történetek. Segíthetnek olyankor is, amikor már semmi más nem segít. 
/Forrás:Port.hu/  

Ritka az a film ami az elejétől fogva érdekfeszítő és úgy érezzük nincs benne egy percnyi felesleges rész sem. Az összes szereplő zseniális alakítást nyújt. A főszereplő kislány egyszerűen hihetetlen!!!
Tökéletes film, tökéletes élmény!

Anna Sheehan: Hosszú álom ( A Long, long sleep)

Gyorsan még el nem felejtem, addig reklamálok a könyv címe miatt...nem igazán értem (és nem is szeretem) mikor angolul és magyarul is kap egy címet. Ráadásul a magyar cím mindig olyan pici betűkkel van feltüntetve, hogy úgy kell megkeresni. Arról nem beszélve, hogy elég félrevezető lehet, mert ha valaki meglátja a címet azt gondolhatja, hogy angol nyelvű a könyv.

És akkor a könyvről!

Tegyük fel, hogy elalszol, aztán felébredsz, és a kettő között hatvankét!!! év telik el. Nos Rosalindával sajnos ez történt, amíg ő kedvenc hibernálókapszulájában aludt, elrepült az élet a szerettei felett. Mindenki akit ismert és szeretett meghalt. Nincsenek szülei, nincs szerelme, még csak egy árva rokona sem. Ráadásul a több mint hatvan év alatt minden más is megváltozott körülötte, beköszöntött a Sötét Korszak majd jött az újjáépítés. 
Rosalinda úgy feküdt le mint egy tinédzser, és úgy ébredt fel mint egy birodalom örököse, aki még szintén tinédzser.
Az UniCorp maradt neki, egy hatalmas vállalat ami mindent ural. Nagykorúvá válásáig az igazgatótanács egyengeti Rose törékeny életét, aki megpróbálja felvenni új élete fonalát.
Talán könnyebben menne a beilleszkedés, és a gyász feldolgozása is ha Rose nem kerülne veszélybe, de egy Plasztin kitartóan üldözi és teszi el láb alól azt aki akadályozni meri a küldetését.
 

A történet alapja a Csipkerózsika mese, de bevallom én ezt nagyon gyorsan elfelejtettem, mert a szerző egy nagyon eredeti és izgalmas disztópiát írt.

Rose remek karakter, tetszett, hogy pörgött a történet, mindig történt valami, és jó pár újdonsággal is találkoztam, amit más hasonló műfajú könyvekben nem olvastam.
Végre a szerelmi szál sem lett túlerőltetve, vagyis nem ez uralta a történetet, a végére sem fulladt ki a szerző.

A borító  nagyon szép (lenne) kár volt ezt a kislányt rá tenni, valahogy elrontotta a nagyon szép kék, fehér cikornyás részt és a cím körül tekergőző virágokat is.

Értékelés:
5 jövőbéli cseresznye az 5-ből!!!