A kilencvenes évek elején két fiatal összeismerkedik. A telefonon elkezdett puhatolózásból hamarosan személyes találkozások, eljegyzés, majd esküvő születik.
A friss házasok épp szüleikhez tartanak látogatóba mikor autó balesetet szenvednek, minek következtében a lány, Krickitt kómába kerül.
Kim mindvégig felesége mellett virraszt, és nincs nála boldogabb mikor Krickitt magához tér.
A lány mindenkit felismer maga körül, emlékszik a szüleire, a múltjára, csupán a férjét, a három hónapnyi házasságukat, és az azt megelőző együtt töltött időt felejti el...
A könyv olvasása alatt végig olyan távolinak tűnt a történet. Olyan volt mint abban a játékban mikor valaki elindít egy mondatot, a mellette ülő fülébe súgja, az pedig tovább adja. Nos mire hozzám eljutott a két fiatal története már csak mondatokból állt. Nagyon át tudom érezni a könyveket, a hangulatuk teljesen rám tud telepedni, de sajnos ez ezúttal elmaradt.
Pár nappal az olvasás után, szinte biztos vagyok abban, hogy a megfogalmazások voltak nekem túlságosan is rövidek, kurták. Mert mondjuk egészen másképp hangzik az, hogy: Kim szomorú volt. Mint az, hogy: Kim olyan szomorú volt, hogy bánatában puszta kézzel a falat ütötte, még véres nem lett az ökle.
Kim viszont nem tudta teljesen átadni nekem az érzéseit.Ráadásul a könyvön mindkét név szerepel, de sajnos Krickitt szemszögéről semmit sem tudunk meg, hogy ő hogyan élte át ezt az időszakot mikor a férje egy vadidegen volt a számára.
Ennek ellenére a valóság alapja miatt egy érdekes történet, ami egy újabb bizonyíték arra, hogy az emberbe mennyi kitartás és küzdő szellem lakozik.
A könyvből film is készült hasonló címmel.
Értékelés:
3 fogadkozó cseresznye a 3-ból!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése