A Jane Austen nyomoz sorozat második része ez a könyv. Hamarosan megjelenik a harmadik rész is. Aki esetleg most fedezte fel ezeket a könyveket, azokat megnyugtatom, hogy bőven lesz még, Amerikában már a tizedik részen is túl vannak.
Én most ezen rész után döbbentem rá, hogy tulajdonképpen engem nem a krimi szál vonz ebben a sorozatban, hanem maga a hangulat. Igazából nem is a bitófán lógó bűnözőkért, és a csempészek titkos világa miatt olvastam el, hanem a korra jellemző dolgok miatt. Imádom, hogy mindig, mindenki azt mondja amit a másik hallani szeretne, és nem azt amit valójában gondol, és anélkül is lehet vitatkozni, hogy a másiknak leüvöltenénk a fejét.
És ha rossz napunk volt, nem úgy fogalmazunk, hogy de gáz volt ez a nap, hanem, hogy balszerencse ért. Mennyivel jobban és szebben hangzik, ugye?
Annyit elárulok, hogy ebben a részben már nem egy, hanem rögtön két gyilkosság is Jane "nyomozóért" kiált, aki mint mindig addig -addig ügyeskedik, gondolkodik, faggatózik amíg fény nem derül a rejtélyre.
Kicsit több volt ebben a történetben a bonyodalom is, korrupció, politika, csipetnyi kémkedés is fűszerezi a Lyme nyaralást.
"Hogy lehet az, hogy a könnyedség és merészség láttán hevesebben kezd dobogni a szívünk, és már nem találjuk vonzónak a kiszámítható, járt utat?"
Persze mit ér a suhogó ruha, és a szalagos kalap, ha nincs kinek megmutatni, így jóképű lovag is feltűnik a színen, aki azért megdobogtatja főszereplőnk szívét.
Sajnálatos módon ezúttal sem találtam ki, ki is a gonosz a történetben. Bah!!!
Ez a borító szívfacsaróan csúnyára sikeredett. És most eltekintek attól, hogy a rózsaszín összes árnyalatában pompázik. Egy az egyben katasztrófa.
Szerencsére a következő rész:Egy boszorkány portréja nagyon szép lett!!
Értékelés:
4 teába való cseresznye, az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése