2014. március 10., hétfő

Jacquelin Mitchard: Az arc nélküli lány


A cím és a borító alapján teljesen mást képzeltem ebbe a könyvbe.
Egy nagyon sokrétű, izgalmas, és elgondolkodtató történet, egy nem átlagos lányról és az életéről.


Sicily egészen tizenhárom éves koráig boldog gyerekkort mondhatott a magáénak.
Aztán egy tűzben nemcsak az édesapját veszítette el, de az arcát is.

"Az ember lehet akármilyen együtt érző, tudatos, és kedves, megesküdhet bármire, hogy nem a külseje alapján ítéli meg embertársait, a szíve mélyén, a sejtjeinek legmélyén, akkor is azt hinné, hogy egy torz embertársa ostobább nála."

Sicily mindent elkövet, hogy normális életet élhessen, már ha ez arc nélkül lehetséges. Nemcsak az esztétikai normalitás hiányzik a lány életéből de az illatok és az ízek is. Ha nagy ritkán kilép lakása ajtaján akkor kész maszkot kell sminkelnie magára a mű orról nem beszélve. Ennek ellenére úgy tűnik gyerekkori barátja úgy szereti Sicilyt ahogy van, és már az esküvőre készülnek mikor Sicily egy borzasztó titkot tud meg vőlegényéről…
Ez a titok csak a kezdet Sicilynek az új életéhez amiben nem lesz sokkal kevesebb a fájdalom és küzdelem mint korábban.

Eleinte azt hittem, hogy Sicily küzdelme önmagával és tágabb környezetével elég lesz, és kitart a könyv végéig. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Miután véglegessé válik, hogy itt bizony nem lesz esküvő, Sicily egy új esélyt kap az élettől. Egy élő, de kómában lévő fiatal lány arcát kaphatja meg...
Innentől kezdve elkezdődik egy őrült futam, ahol egy átlagos élet után vágyódás, nem éppen átlagos tettek és annak következményeinek tanúi lehetünk.

"Ez vagyok én. Minden nap egy fergeteges buli."

A huszonöt éves lány mindent be szeretne pótolni ami eddig életéből kimaradt. Emberek közé menni, anélkül, hogy  elborzasztaná őket, vásárolgatni, repülőre ülni, nyaralni menni, csókolózni, kacérkodni, egyáltalán tetszeni valakinek aki nem ismeri őt gyerekkora óta. 
Az élet azonban nem mindig ad jutalmat ha legyűrtünk valami óriás problémát. 

"-Utazás előtt sosem tudok aludni.- jelentette ki. -Te hogy vagy vele?
-Én csodásan alszom. Sosem megyek sehová-feleltem."

Nagyon tetszett Sicily jelleme, igazi karakán lány, aki nagyon is tisztában van vele, hogy milyen hatással van az emberekre. Ennek ellenére képes meglepni azokat akik hülyén állnak hozzá. A kitartása és a humora volt számomra a legszimpatikusabb.

A történet vége számomra kissé elütött attól ahogyan a könyv egésze csordogált, éppen ezért nem tudom azt írni, hogy tökéletes volt, de majdnem!

Értékelés:
4,9 megújult cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése