Mikor az ember kénytelen kelletlen kikerül az iskola padból az első nagy feladat az, mi is szeretne lenni? Mihez volna kedve tehetsége? Tegyük fel, hogy sikerült választani. Leszünk varrónők, fodrászok vagy színésznők, nagy nehezen kezünkben a papír...és akkor rádöbbenünk, hogy ami az álmaink netovábbja az még sok száz másik embernek is az. Így elkezdődik az, hogy bebizonyítsuk, mi vagyunk a legjobb varrónők, fodrászok, vagy mint a könyvben szereplő Franny a legjobb színésznő!
Bevallom nekem a szerző neve nem csengett ismerősen, és bár láttam a Szívek szállodája sorozatot, csak a könyvet lapozgatva döbbentem rá, hogy Lauren az anyuka abból a bizonyos sorozatból ami egyébként a Gilmore gilrs címen fut, csak hát mennyivel jobban (?) hangzik a Szívek szállodája.
Nos a nem éppen túlterhelt színésznő egész jó könyvet írt! Gondolom elég sok tapasztalat segítette, hogy a könyv hihető és szórakoztató is legyen egyben. Ha most éppen tizenéves lennék, tele ambícióval meg minden mással, a humora ellenére is elvenné ez a könyv a kedvem attól, hogy színésznő legyek... mert Franny élete egy vesszőfutás. Egyik meghallgatásról a másikra jár.
Szöveget tanul, menedzsert fizet, felszolgál, színészetet tanul -mindezt azért, hogy feltűnjön egy mosószer vagy pulóver reklámban két-három másodperc erejéig. Állandóan az üzenet rögzítőt bűvöli, hátha végre egy olyan szerepet kap, ahol egy igazi karaktert kell alakítania, aki beszél, gesztikulál, és érzései is vannak.
Franny úgy érzi benne van az varázs amitől nagyon jó színésznő lenne. De ugye mindig van nála jobb, okosabb, szebb, vagányabb, csillogóbb hajú lány aki helyette kapja meg a jobbnál jobb szerepeket.
Tetszett, hogy Franny azért két lábbal áll a földön, tele van kétségekkel és még a legképtelenebb helyzetekben is tud valami vicceset benyögni.
Jó kis bájt kölcsönzött a könyvnek az, hogy 1995 -ben játszódik, valahogy egészen más volt akkor mikor még a mobiltelefon és a számítógép épp csak megcsillant valahol a távolban, jelezvén, hogy egyszer majd vagy megnehezíti vagy épp megkönnyíti a dolgunkat.
A történet vége, vagyis Franny nagybetűs színésznői vágyai épp annyira lettek a jó irányba terelgetve, hogy mosolyogva csukhassuk be a könyvet.
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!
A szerző egy megtörtént esetet dolgozott fel legújabb könyvében, ami a 19.századi Angliába kalauzol el bennünket.
Emily Faithfull vagy ahogy barátnője becézi, Fido és Helen Codrington életének abba a szakaszába pillanthatunk bele, mikor is hét év megszakítás után, a két nő Londonban találkozik, és újra felveszik barátságuk fonalát.
" A hosszú szünet, a hét esztendő, mialatt Fido és Helen ismeretlenek voltak egymás számára, résként tátog közöttük, akár egy kínos hasadás a harisnyán."
Ekkor még Fido nem is sejti, hogy milyen megpróbáltatásokat kell kiállnia csak azért mert Helen barátnője.
A könyv régi levelezésekre, újságcikkekre hagyatkozik. Donoghue az apró részekből, részletekből próbálja rekonstruálni az akkor híressé vált ügyet.
Nemcsak egy házasság botrányos körülmények között történő szétcincálása miatt érdekes a könyv, hanem egy nagyon jó korrajz is arról az időszakról mikor az női egyenjogúsági mozgalmak virágkorukat élték. Rengeteg nő önállósodott, nem szorulván erős férfi kézre. Ilyen Fido is, akinek saját nyomdája van és nőket is alkalmaz! (Fido élete és karrierje is hűen lett rekonstruálva)
A két nő annak ellenére kebelbarátnők, hogy egymásnak szöges ellentétei. Míg Helen a gazdag és előkelő asszonyok életét éli, tele unalommal és pletykákkal, addig Fido önálló, harcos nő, aki szerint minden nőnek joga van az önállósághoz a választójoghoz.
" A függetlenség, a saját otthon, az utazás... - Fido az ujjain számlálja. - A szabadság jobb társa sokunknak. mint a szerelem."
Fido a távol töltött esztendők után, Helen házassági válságának kellős közepében találja magát, ahol akarata ellenére is aktív résztvevője lesz annak. Helen pedig könyörtelenül kihasználja naiv, hiszékeny és a barátságukért bármit feláldozni hajlandó barátnőjét. Félrevezeti, hazudik neki, férjét sokkal rosszabb színben tünteti fel, mint ahogy az valójában felelős lenne a kialakult helyzetért.
"Lehet, hogy az ember egyszer rossz vasárnapi ebédet eszik, de attól még nem dönt úgy, hogy eltörli a vasárnapi ebéd intézményét.
-Én tizenöt esztendeje gyűröm magamba azt az ebédet -feleli Helen halkan."
Helen számára váratlan fordulatot vesznek a dolgok mikor férje elszánt lépést tesz annak érdekében, hogy megszabaduljon a feleségétől ...
Bár ebben a történetben a nő a bűnös, mégis mire napvilágra kerül a dolog, olyannyira felnagyítják, kiszínezik Helen hibáit és vétkeit mint valami vásári komédiában. Az akkori szokások, a jog pedig minden vétségre, hibára, erkölcstelenségre duplán világít rá, főleg ha nőről van szó. Akkoriban egy válóper beadásához már az is elég volt indokként, ha a férj szerint a nő kacérkodott, fecsegett és költekezett!!
Ennek ellenére nem volt gyakori a válás, sőt, ennél nagyobb botrány nem is létezett akkoriban. - Nagy - Britanniában 1620 és 1852 között évi két válásnál nem akadt több!! - ezeknek a számoknak a tükrében el lehet képzelni mekkora szenzáció volt egy gazdag férfi és léha felesége drámája, amiről az akkori újságok napi szinten cikkeztek.
" Ha a nők megszabadulhatnának a férjüktől annak kockázata nélkül, hogy azzal a gyermekeiket is elveszítik , félő, hogy ijesztően nagy számban tennék meg!"
Számomra megdöbbentő, hogy akkoriban mennyire korlátoltak és felszínesek voltak az emberek.
A szerző remekül ötvözte a képzeletet és a valóságot. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, és az is igaz, hogy sodró lendületű és tele intrikával és szenvedéllyel, de a szexualitás ami a könyv elején az ajánló taglal, az akkori korra jellemzően burkoltan, szégyenlősen jelenik meg. Így nem kell attól tartani, hogy közönségesnek hat a történet, sőt. A szerző másik könyve a Cafka számomra túl nyers, és néhol brutális volt. Ez a könyve viszont minden ilyesmit mellőz. Igazán érdekes volt olvasni az akkori társadalom, az emberek általános vélekedését a házasságról, a nők szerepéről. Olybá tűnt nekem, hogy elméletileg felnéznek a nőre és tisztelik, gyakorlatban viszont gyakran lekezelően és felsőbbrendűen viselkedtek a nőkkel.
Értékelés:
5 egyenjogú cseresznye az 5-ből!!
Gondoltam így év vége felé majd nagyon el fogok merülni az összegzésben, meg ehhez hasonlókban, de valahogy nincs kedvem hozzá... persze érdekel(ne), hogy mégis hány kötetet nyűttem el, mennyien olvasgatták a blogot, mennyi könyvet nem olvastam végig stb.
De nem vagyok ilyen hangulatban. Mélázós korszakomat élem, egész nap képes volnék egy könyvvel a kezemben merengeni, olvasgatni. Régebben számított, hogy ajándékot kapjak, hazudnék ha azt mondanám, hogy ma már hidegen hagy, de már nem pörgetem azon magam, hogy vajon ezt vagy azt megkapom -e?? Ha megkapom örülök, ha nem megveszem majd magamnak...:D A fa díszítés az elmélyült sütögetés, és a szeretteimnek szánt ajándék csomagolás idén sokkal jobban felértékelődött mint korábban, ergo öregszem :-)
Régebben a lakást sem zsúfoltam agyon ünnepi dekorációval, most mindenhonnan gömbök, mikulások, és girlandok lógnak :-)
Nekem idén sem volt stresszes a készülődés-tudom nem ez a divat, mindenki szeret fáradt és túlhajszolt lenni, igaz nekem is voltak fárasztóbb napjaim, de ez ünnepeken kívül eső időszakban is előfordul.
Szóval igazából csak Boldog Karácsonyt szerettem volna kívánni mindenkinek aki erre réved:-)
Olvassatok, pihenjetek sokat, és amihez nincs kedvetek azt ne tegyétek:-)))
"Szálltak fent a repülők, vége lett a háborúnak, az ég
tovagöngyölődött, egyik új év követte a másikat. A Blythe nővérek
megöregedtek, a faluban kíváncsiság tárgyaivá váltak, szinte mitikus
alakokká. Míg egy nap egy fiatal nő nem jött látogatóba. Kötelék fűzte
egy másikhoz, aki már előtte járt, és a kastély kövei ismerősen
susogtak."
Röviden, erről szól ez a remek könyv, ami szerintem túltesz Morton két
korábbi könyvén. Olyan sok pici érdekesség, titok, különleges dolog
fűzi össze a szereplőket, ami kitart egészen az utolsó oldalig!!
A gyönyörű megfogalmazás már csak hab a tortán. Annyi remek rész, mondat van a könyvben, hogy ezt az értékelést, ajánlót simán meg tudnám tölteni a gyönyörű mondatokkal.
Látszólag egy ezerszer megírt történet a könyv, egy régi kastély, egy család ahol számos tragédia történik, a környék átokról suttog. Három lány testvér akik egész életüket a kastélyban töltik. Szerelem, háború, csalás, gyilkosság fűszerezi az oldalakat. Észrevétlenül a Milderhurst - kastély rabjai leszünk.
"Milderhurst valójában elkülönül a valóságos világtól, kívül áll tér és idő szokásos keretein. Hogy varázslat alatt élő mesebeli vár, ahol lassulhat is, gyorsulhat is az idő, egy nem e világról való lény szeszélye szerint."
Feleslegesnek tartok többet írni a könyvről, tipikusan az a könyv, amiről nem lehet elég jó ajánlót írni. Az biztos, hogy nyugodt körülmények kellenek ha egyszer olvasni kezdjük. Teljesen bele lehet merülni.
Morton zseniális!! Olyan elevenek, élők a karakterei, olyan különleges a történet hogy nehéz elhinni, hogy amit olvasunk az csak a szerző képzeletének szüleménye.
Értéklés:
5 titokzatos cseresznye az 5-ből!!!
Nagyon vártam, hogy megjelenjen ez a könyv. Valahogy a fülszöveg olyan izgalmasan lett megfogalmazva, hogy biztos voltam benne, hogy ez az én könyvem. Így is lett!!!
Kérem szépen a fantasy, sci-fi műfajban ez az amit kerestem! Eredeti, izgalmas és lebilincselő!!! Nincsenek benne bugyuta lányok, felszínes szépfiúk na meg végre a szerelmi nyűglődés is mellőzve van.
Anna Collodi nővérét keresi, aki egy éve tűnt el, esküvője másnapján. Annát már az esküvő előtt is rémálmok gyötörték.
Nővére segély kérése eljut Annához, aki elindul egy mezőn Vidékbe...egészen addig míg nem egy sivár helyre nem érkezik...ahol nincsenek illatok, még a szél sem fúj. Az étel íztelen, mindenki fásultan teszi a dolgát, és semmiért sem kell fizetni.
Anna a Földlakó lesz odaát, ahol az emberi vonások, mint a nevetés, izzadás, légzés rémisztően hat az ottaniakra. Anna mégis, újra és újra megteszi az utat, hátha rábukkan a testvérére, akinek rövid és zavaros üzenetéből csupán mondat foszlányok állnak Anna rendelkezésére.
A lánynak , egy idős író személyében segítsége lesz, együtt fedezik fel a hatalmas fehér, sivár városokat, próbálva minél inkább beolvadni az ottani környezetbe. Utazás közben Anna nem mással találkozik mint azzal a fiúval, aki testvére esküvőjén a férj vendégei között tűnt fel, megtáncoltatva Annát... kiderül a fiú egy hibrid...
Maga a történet vezetés, az írói fantázia ami kibontakozik előttünk, mind-mind zseniális. Engem teljesen levett a lábamról!! Logikus és hihető, ami nekem nagyon fontos, még akkor is ebben a műfajban íródott, ahol ugye a fent említett kritériumoknak nincs sok lét jogosultsága.
Ami teljesen meglepett ebben a történetben -attól függetlenül, hogy nem teljesen erőszak mentes - az a humor volt ! Ez is annyira lazán, könnyedén jelenik meg, hogy ha lehet ilyet írni duplán hatott rám. A bizarr történet olvasása közben többször felnevettem.
Ami a borítót illeti bevallom nekem az első variáció -amin egy sivatag szerepelt és egy fura légörvény féleség - nekem jobban tetszett, és a történethez is jobban illet. Ez a borító nekem nem nyerte el a tetszésem, valahogy olyan jellegtelen...főleg a lány zavar, akármennyire is Annát jeleníti meg, a hófehér szín, háttérben a szürke felhő karcolókkal elég lett volna.
Értékelés:
5 Földlakó cseresznye az 5-ből!!!
Már próbálkoztam a szerző egy könyvével az Isztambuli Fattyú -t kezdtem el, de valahogy nem kötött le, így nem is olvastam végig. Ennél a könyvnél a gyönyörű borító tűnt fel.
Nem szándékoztam azonnal neki kezdeni de ahogy kézhez kaptam, bele olvastam aztán már csak azt vettem észre, hogy már több mint a felénél tartok.
Az jutott eszembe a történet vezetésről, hogy olyan mint az a praktika, ami szerint egy tollvonással rajzoljunk le úgy egy házikót, ablakkal, ajtóval, kéménnyel, hogy nem vesszük fel a papírról a tollat. Ilyen ennek a történetnek a vezetése is, egyetlen szállal indul, aminek el kellene ágaznia, hiszen szerepelnek benne testvérek, szülők, sógorok, mégis egynek érezzük az egészet.
1945 - ben egy kis Kurd faluban tucatnyi gyermek mellé születik egy iker pár. A lányok különleges nevet kapnak : Pembe Kader és Jamila Yeter vagyis Rózsaszín végzet és Elég szépség. Látszólag róluk szól a könyv, gyermekkorukról, egymáshoz fűződő testvéri szálról, a családjukról. De egészen láthatatlan módon a két lány sorsa, élete ezernyi vékony szálban ágazik szét, és vonz be a történetbe újabb és újabb szereplőket.
Hol a kietlen Kurd faluban járunk, ahol még a háború híre sem ért el, hol a kilencvenes években Angliában ahol a Kurd és Török bevándorlók próbálják életben tartani a hagyományaikat, miközben egy új világba is próbálnak beilleszkedni. A kurd fiúk Angol lányoknak udvarolnak, miközben lány testvéreiktől elvárják, hogy ne keveredjenek a laza erkölcsű idegenekkel.
A férfiak szerencse játékot játszanak, nem gyakorolják a vallásukat, szeretőt tartanak de a nőktől feltétlen engedelmességet várnak és akárcsak a hazájukban elnyomják, lenézik őket.
Lehetetlen dolgot várnak el a nőktől a könyvben szereplő férfiak, azt, hogy a környezet amiben élnek ne legyen rájuk hatással. Ne vegyék észre a rövid szoknyákat, az egyenjogúságot, hogy ők is vezethetnének autót, sminkelhetnék magukat, eldönthetnék, hogy ne a család férfi tagjai által megszabott életet éljenek. Az ilyen helyzetekben szinte borítékolható a tragédia.
A történet rá világít arra, hogy mennyi minden befolyásolja az életünket, a tetteinket. A hagyományaink, a gyökereink, a családból hozott minták mind - mind hatással vannak ránk. Tudat alatt döntünk dolgokról és ezeket a döntéseket az elvárás, tudás, hagyomány, értékek tükrében tesszük.
Shafak nagyon jó mesélő, a történet gördülékeny és lebilincselő.
Értékelés:
5 családi cseresznye az 5-ből!!
A könyv egy év történéseit öleli fel. Andrew Barber egy Newton nevű kisvárosban kerületi államügyész, huszonkét hosszú évig. Aztán történik a városban egy gyilkosság, Andy nyomozni kezd, egészen addig amíg nem terelődik a fiára, Jacobra a gyanú...
A történet a gyilkosság ellenére nagyon szelíden indul. A kisvárosban a konszolidált családok és a jól nevelt gyerekek és a tevékeny szülői munkaközösség kellőképpen megrendül, mikor a közösségük egy tagját, egy tizennégy éves fiú holttestét találják az iskola melletti parkban.
Látszólag nincs indíték, nyom is kevés. Lassan beindul a gépezet, találnak egy használható ujjlenyomatot, ami Jacob Barber -hez tartozik. Aztán a kor vívmányai is a törvény segítségére sietnek, a Facebook és egyéb internetes nyomoknak köszönhetően megvádolják a fiút, majd megkezdődik Jacob tárgyalása ami apjának felér egy vesszőfutással. Nemcsak fiát kell megvédenie, de saját magát is, hiszen épp azok ellen kell fellépnie akiknek évtizedekig dolgozott.
Lassan új megvilágításba kerül Jacob átlagos tinédzser élete, a szülők kapcsolata nemcsak egymással hanem a gyerekükkel is, sőt a tágabb környezet véleménye is napvilágra kerül.
Ahogy halad a nyomozás, nemcsak Jacobról derülnek ki elszomorító dolgok, de a szülőkről is, főként az apa múltjáról, ami nemcsak az ügy kimenetelére van hatással, de a házasságára is.
"Ha beírja a Google-ba, hogy "Jacob Barber" , háromszázezer találatot kapott volna."
A könyv Jodi Picoult-t : Tizenkilenc perc c.könyvéhez hasonló, ez egy picit krimiszerűbb, és itt csak az apa, Andy szólal meg a lapokon. Kicsit hiányoltam is a többi szereplő szemszögét, jó lett volna, ha mindegyiküknek teret ad a szerző. Ezen kívül nagyon hiányoltam a szülők és Jacob közötti kommunikációt. Számomra érthetetlen, hogy ez alatt az egy év alatt soha nem kérdezték meg- Te voltál? Meg tudtad tenni? Bántott valaki? Hogy került az áldozat ruhájára az ujjlenyomatod? Mit érzel? stb. A könyvben egyetlen oldalt sem áldoznak ennek. Ami egyrészt hihetetlen, másrészt baklövés a szerző részéről. Egy ilyen horderejű ügyben kérdések milliói merülnek fel, a család három tagja pedig némán csinálta végig azt az egy évet. Egyéb téren a szerző alapos volt részletes, remek adalékokkal tette még izgalmasabbá a könyvet, és egész végig kétségek között tudott tartani, nem tudtam eldönteni, hogy Jacob -e a gyilkos, vagy sem.
A könyv legvégén, szinte az utolsó oldalon derül ki minden, engem a lezárás nagyon megrázott.
A történet nemcsak egy izgalmas thriller egy amerikai kisvárosról, hanem egy szomorú lehetőség tényét is vázolja, miszerint millió eshetőség, félresiklás, öröklődés, és ráhatás alakít egy gyereket, egy jellemet. Hiába érzi a szülő, hogy mindent megtett, ha a gyereke rossz úton jár, ha nem őszinte, ha érzéketlen nem lehet senki másra mutogatni csak a szülőkre.
"Az, hogy az emberi testben másodpercenként előforduló elektromos jelekből kémiai reakciókból pontosan hogyan válik gondolat, motiváció, késztetés, - meddig tart a rideg gépezet, és hol kezdődik a tudat, a gépezet lelke - nem kifejezetten tudományos kérdés, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem tudunk olyan kísérletet kitalálni, amely megragadhatná, vagy mérhetővé és megismételhetővé tenné a folyamatot. Mert minden tudásunk ellenére megingathatatlan tény: nem tudunk és soha nem is leszünk képesek ésszerű magyarázatot adni arra, miért cselekednek az emberek úgy, ahogy."
/Paul Heitz/
Értékelés:
4,99 ésszerűtlen cseresznye az 5-ből!!
